Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Ortutay András: Érsekújvár szerepe a volt Esztergom vármegye területén a magyar királyság és a török uralom időszakában
dunántúli végvár összevont erőivel sikertelen csatát vív. Ennek egyik oka, hogy a komáromi és győri németek nem érkeztek meg. 1659-ben az ország- gyűlés kéri a királytól, hogy Draskovich püspöktől az Érsekújvár védmű- veinek renoválására hagyományozott 50000 forintot a Haditanács erre a célra fordítsa. Maga Forgách többször is le akart mondani. 1660-1662 között nagy erőfeszítéseket tett a vár megerősítésére, s küzdött, hogy embereit fizetni tudja. 1662-ben így panaszkodott a nádornak: „Én oly bús vagyok, s oly igen megszomorodtam, hogyha ő felsége méltóságos személyét nem nézném, Isten úgy segéljen, kimennék újvárból estére még ma, mert hogy nem lehet keresztény szemnek, nemhogy generálisnak maga alatt valói ily állapotját nézni.” Még 1661-ben számításokat készíttetett a vár megerősítésének költségeiről, a falak kitöltése, felfalazása egyedül majd 40000 forintot igényelt volna. Ötvennégy ágyú, mindössze 505 puska és muskéta állt a rendelkezésére.34 Közben Konstantinápolyban már megszületett a döntés, 1663-ban a Köprülüzáde Ahmed pasa nagyvezér vezette hadsereg megostromolja Bécset. A szokásos úton felvonuló török hadsereg útját három vár veszélyeztette: Győr, Komárom és Érsekújvár. A nagyvezér úgy döntött, hogy Érsekújvár megvétele után fordul Bées felé. A nagyvezér csapatai július 30-án érkeztek Esztergomhoz, hogy hajóhídon keljenek át a Dunán. Forgách Ádám főkapitány úgy tudta, hogy mindössze 2500 török van a párkányi parton. Augusztus 7-én hajnalban rajtuk ütött Pálffy Miklós 1200 lovasával, 600 gyalogjával, Illésházy György 200 lovasával, Nyitra megye 200, Érsekújvár 400 lovas és 400 puskás emberével. A török túlerővel vívott csata rettenetes vérveszteséggel járt. Forgách csak pár száz emberrel tudott Érsekújvárba visszamenekülni. Az elesettek levágott fejeit tucatnyi kocsi szállította át Esztergomba (nyilván emelni a török sereg harci elszántságát).35 Augusztus 18-án kezdődött meg a vár ostroma, amelyről ismerjük Forgách beszámolója mellett Evlia Cselebi színes leírását is. A Montecuc- coli vezette keresztény fősereg nem mentette fel az ostromlott várat, a Bécsbe vezető út eltorlaszolása és egy később megvívandó döntő mezei ütközet terve lebegett a fővezér szeme előtt. Harminc napnál tovább tartott az ostrom, amíg Forgách szabad elvonulás fejében 1663. szeptember 27-én kivonult a várból Komáromba. Forgách a kudarc okát abban látta, hogy a hat bástyából csak háromnak volt kő alapja, s a török ágyúzás és aknaásás védhetétlenné tette a föld alapú bástyákat.36 Evlia Cselebi pontosan felismerte az érsekújvári vár elfoglalásának jelentőségét. A 16. századi győri epizódtól eltekintve a török hatalom most vetette meg a legnyugatabbra 169
