Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Szántó Imre: A „vitézlő rend” megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században
ke, Kiskomárom és Keszthely kapitányai a török hatalom alatt élő lakosokat nem ritkán szokatlan nagyságú vámmal és egyéb díjakkal terhelték, mikor azok a végvár határain a töröknek teljesítendő robotmunkák lerovása végett átmentek. E zsarolások ellen hozták az 1625: 35. törvénycikket.57 A várak katonasága súlyosan veszélyeztette a kereskedelmet is. Az 1630: 44. te. arról intézkedik, hogy a végvárak (Győr, Komárom, Veszprém, Keszthely, Csobánc, Tihany, Pölöske, Egerszeg stb.) fő- és alkapitányai „a jövőre teljesen szakítsanak azokkal a zsarolásokkal, amelyekkel ennek az országnak bennszülött kalmárait a szokott vámokon felül terhelni szokták... és a szegény kalmárokat... az apró marhák és állatok, meg a só és egyebek ötvened, vagy század értékének megadására, vagy az áruk tizedének kiszakítására ne kényszerítsék”.58 A végvári katonák életében a harcok és a földművelés békésebb napjai váltogatták egymást. Békés időben szántottak-vetettek, állatokat tenyésztettek, szőlőt műveltek, háborúban pedig „ő felségének s a hazának mindenkor fegyvereikkel szolgáltak”.59 Életformájuk, gazdasági helyzetük a jobbágyokéhoz állt közelebb, de társadalmi tudatuk a nemesi rendbe sorolta őket.60 De az is előfordult, hogy a katonák a zsold elmaradása miatt nyáron aratni mentek, mert ha aratáskor, takaráskor nem szereztek maguknak télire élelmet, éhen halhattak. „Ha immár az szegény legény ki nem megy élést keresni - írja Könczöl Mihály kiskomáromi vajda 1643. május 13-án Batthyány Ádámnak -, éhen halás dolga. Ha penig kimegyen, az török levágja, s kit elevenen elviszen, az mint immár megtörtént.”61 Az egerszegi „vitézség” csapatostól ment aratni a Rábán túlra. „Nem tészek ellene semmit a fizetetlenség miatt” - írja Bessenyei István 1635. július 12-én.62 A kiskomáromi kapitány 1636-ban jelenti Batthyány Ádám főkapitánynak: „Vagyon panaszom Nagyságodnak az itt való vitézlő népre is, hogy hírem (tudtom) nélkül sokan közülünk csak menten mennek ki a helyről (ti. a várból), sokszor vagyon az, hogy kereskedésre és egyéb szükségekre, húsz-huszonöt hajdú csak hírem nélkül menten mennek, ha a vajdának (ti. az alparancsnoknak) szólok felőle, hogy nem kellene hír nélkül járni, nem fenyíti meg őket, azt mondják: fizetetlenek lévén, avval kell éni, az mit kaphatnak.. ,”63 A komáromi szegény legények - fizetetlenek lévén - „csépeikkel, kaszáikkal és kapáikkal élnek”, „s nem halhatnak meg feleségeikkel és gyermekeikkel együtt éhen...”64 Azt írják 1648-ban, kimentek mind „kepében aratni, mivel szegényeknek kenyerük nem volt”.65 A szorgos 151
