Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
Természet és védelmi rendszer Vajon a végvárrendszer kialakulásában érvényesül-e valamiféle együttműködés a természettel, s ha igen, akkor az mennyiben volt meghatározó. Mennyiben szabták meg a végvárrendszer vonalát a természeti tényezők. Érdekes, hogy a nagyszabású vártörténeti irodalomban ez a kérdés nem keltett különösebb figyelmet, legfeljebb egyes váraknál, várvédelmi szakaszoknál vázolták a természeti környezetet.15 Talán, mert annyira magától értetődik. Csakhogy a kérdés Magyarország történetének lényegét érinti, történeti elevenébe vág. Miért úgy alakult ki a végvárak határvonala, hogy Magyarország kétharmadát harc nélkül átengedték a töröknek? Tudjuk, hogy a politikai körülmények mélyebb elemzései, az erőviszonyok, a gazdasági feltételek behatóbb vizsgálatai sok új eredményt hoztak.16 Kiderült, hogy az ország középső harmadát átszelő végvári vonal kialakulásának kezdeteit korántsem sikerült még pontosan rekonstruálni. Indokolatlanul hanyagolta el, vagy írta le a régi történetírás a 16. század korai évtizedeit. A régészeti kutatások összesítő eredménye, hogy a 16. századi várépítészetben feltétlenül újra kell gondolni az 1500-1541 közötti időszakot éppen úgy, mint a szakirodalomban „hevenyészett építés korának” nevezett és 1556-ig terjedő időt. Ez azt jelenti, hogy a végvárrendszer harmadik vonala, a 150 évig érvényes határvonal nagyjából még 1541, tehát Buda elfoglalása előtt alakult ki. Annál inkább választ követel, miért az ország középső harmadát mintegy átengedve alakult ki a védelmi vonal.17 Tény, hogy a végvárrendszer nyomvonala mindenütt a természet adta védővonal mentén vezet: a Drávától Fonyódig, a Balaton, a Rába, a Duna, a Vértes, Börzsöny, Garam, Ipoly, Mátra vonalán, s a Felső-Tisza vidékén. Nagyjából mindenütt a síkföld és a hegyvidék találkozásánál. Fölösleges tehát a közismert végletes vádaskodás a magyar főurak és nemesek ellen. S a Habsburgok sem építhettek volna lejjebb, mondjuk Mohács térségében, vagy Buda alatt védelmi rendszert. Egyszerűen nem volt alternatíva a déli határvédelem összeomlása után.líf Talán lehetett volna az Alföldön, a sík területeken erődöket emelni, templomot, kúriát megerősíteni. Védelmi rendszert kialakítani azonban nem. Szeged várát hiába állította helyre jó évtizeddel a mohácsi pusztítás után Zákány István főbíró saját költségén, a városi tanács hiába kért segítséget Thurzó Elek tárnokmestertől, 1543 „fekete farsangja” bizonyítja, hogy védhetetlen volt. Példák sokasága igazolja, hogy a magányos vár, de még egy erődegyüttes sem tarthatta magát hosszabb ideig, ha nincs mögötte a védelmi rendszer háttere.19 12
