Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon

Tudjuk jól, hogy a horvátországi és a magyarországi végvári vonal teherbírása gyenge volt, a végvárrendszer helyenként törékenynek bizonyult az oszmánok katonai fölényével szemben. Miben rejlett mégis, hogy a védelmi stratégiának másfél évszázadon át nagyjából egészében megfelelt? Sok szó esett már ebben a körben a helytállásról, a végváriak dicsőségéről, Európa tudásáról, a közép-európai régió segítő együttműködéséről.

Szinte unalomig ismétlem hosszú évek óta, hogy nincs egytényezős történelem. De nincs csak pozitív és csak negatív, vagyis fekete-fehér tényezős történelem sem. Érdemes tehát alaposabban megvizsgálni a Kárpát-medence természeti körülményeit.

Úgy látom, nagymértékben a természeti adottságokon múlott, hogy a végvárrenszer szívósnak, műkökőképesnek és teherbírónak bizonyult másfél évszázadon át. Helyesebben tudáson és tapasztalatokon, összességében az okos alkalmazkodáson a természeti lehetőségekhez. Azon, hogy a hazai fundálók és a korszerűsítést végző képzett hadmérnökök egyaránt nagy találékonysággal éltek a természet adta lehetőségekkel. Megbirkóztak a nehézségekkel, használták a természet készleteit, nemcsak az egyes védelmi művek, hanem a rendszer kialakításában is.

A végvári vonal értéke hosszú távon jórészt rendszer jellegében rejlett, amint már Nádasdy Tamás hangsúlyozta 1555-ben készített Emlékiratában.20 A központi erődök és körülöttük kialakított kisebb-nagyobb várak, őrhelyek rendszerének szerkezete fő csomópontjaiban középkori eredetű, ebből fejlesztették ki új várakat, sáncokat, kisebb védelmi műveket építve hozzá a térbelileg mélyen tagolt védelmi vonalat.21 így jött létre a többé-kevésbé sűrű háló, az egyes várkerületeken belül és a várkerületek között a szerves együttműködést biztosító rendszer. Utak, hidak, átjárók, folyók, mocsarak, erdők, tapasztalatok és információk révén ennek a rendszernek a természet nélkülözhetetlen része volt. Megvizsgáltam például az alsó-magyaroszági várkerület működését, a hírek áramlását Pálffy István főkapitánysága idején, s arra az eredményre jutottam, hogy az adott viszonyok között nincs elszigetelt vár, a legkisebb őrhely is sokrétű kapcsolatban van a központtal.22 A magyar végvárrendszer tehát a természeti védelmi vonalak mentén, a természeti adottságokat felhasználva épült ki, és ez műküdését is meghatározta.23

Sok nehézséggel kellett megbirkózniok az építkezőknek akár helybeliek voltak, akár olasz hadmérnökök. Nem mindig tudták áthidalni például a várak régies környezeti elhelyezéséből adódó problémákat.

Térbeli elhelyezésében a hazai végvárrendszer csaknem valamennyi

13