Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Kelenik József: A nemzetiségi megoszlás, a veszteségek és a fluktuáció mértéke. Tizennégy Kanizsa elleni végvár helyőrségében (1633-1640)

laló folyóvédelmi vonal váraiban összesen nem állomásozott több mint 50-55 lovas (lásd 7. diagram). Ezen helyek feladata az adott csapatnemi megoszlás és létszámviszonyok mellett vélhetőleg csak a fontosabb közle­kedési csomópontok, átkelőhelyek őrzésére és kézben tartására, illetőleg a figyelésre és a riasztásra korlátozódott. A visszacsapást, a már mozgásban lévő ellenség megelőzését, illetve üldözését, vagyis az aktív védelmet vi­szont azon váraknak kellett ellátniuk, amelyek viszonylag nagyobb szám­ban rendelkeztek lovassággal. Esetünkben a portyázó török csapatok elfo­gásának feladata - Körmend támogatásával - a Zalaegerszeg-Pölöske-Ka- pornak várháromszögre, valamint Kiskomáromra hárult. Ezekben a várak­ban az átlagosnál nagyobb számú lovasság állomásozott (lásd 8-8a diag­ram). Különösen feltűnő e tekintetben Körmend, ahol az arányok megfor­dultak. Hatvanegy százaléknyi lovasság és csak 39%-nyi gyalogság őrkö­dött a Rába-parti erődben. Szintén jelentős lovassággal rendelkezett Eger- szeg (54,59%) Pölöske (41,87%) és Kapornak (49,19%). Úgy tűnik, e három vár együtt tudott csak kiállítani annyi (maximum 250) lovast, amennyi már aktívan is felléphetett egy-egy portyázó csapat ellen. (8a) A kiskomáromi helyőrség, bár a vár kiesett a portyák fő irányából, szintén tekintélyes lovasságot mondhatott magáénak. Fekvésénél fogva feltehetően az itteni lovasokra hárult a feladat, hogy a Zala észak-déli folyása mentén próbál­kozó portyázókkal elbánjanak. Összefoglalva a csapatnemek megoszlásából levonható következteté­seket elmondhatjuk, hogy bár a gyalogság túlsúlya miatt a várkerület jelen­tős részében csak az eleve hátrányos, passzív védekezésre volt lehetőség, a rendelkezésre álló kis számú lovasság a hódolatlan területek felé vezető legfontosabb megközelítési útvonalakat aktívan védelmezhette. A mellék­és megkerülő utak ellenőrzésére és elzárására azonban már nem jutott elegendő erő. Nemzetiségi megoszlás Mivel az összeírás név szerint sorolja fel a szolgálatban állókat, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pontos, számszerű adatokkal írhat­juk le az egyes várak helyőrségeinek nemzetiségi megoszlását. A feldolgo­zás során délszláv vagy német eredetűnek vettem azokat a neveket, me­lyeknél a vezetéknév délszláv vagy német, de a keresztnév már magyar: Wukhowitsch Geörg, Schaykovitsch Janos, Wellovitsch Janos vagy pl. Se- zenstöll Geörg. Egyértelműen délszlávnak tekintettem azokat a katonákat, akiknek mind a vezeték, mind keresztneve délszláv, illetve német volt. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom