Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
nagy csendesen és lassan mendegéltem, s látám, hogy a kapu zárva - és valami távoli csörrenés üté meg fülemet és valami elsivított mellettem, erre az előőrsön lévő huszár előre hajol a merői a csörrenés jött, és ismét visszahúzódik - még egy második messze hangzó roppanás ismét süvöl- tés - a közel lévő lámpára tekintek - lyuk van rajta keresztül - én ismét lassan a vedettek felé ballagtam. S kérdem miért áll itt, azt mondja siessen, mert veszedelmes helyen jár, nem hallotta, hogy onnan felülről lőnek? - én nem látok senkit mondám - de azok födött helyről lőnek egy házból. A jó tanácsot megköszöntem, és a Calle de S Juán végéről arámat láttam az erkélyről lenézni, s kérdém nem történt-é baja? - nem! de az Istenért, hogy jöhetett most ide? biz engem a nyugtalanság hozott, térjen vissza kérem, mert nem tudjuk mi vár reánk. Én osztozni akarok sorsában: csak ekkor vettem észre, hogy ott 3 torlasz volt rakva, és átalellenben egy pár szeszesitalt mérő boltban parasztok ittak, azt meg többektől hallottam, hogy ilyen alkalomkor az embert megfogják tiszteletbeli torlasz-hősnek, s megkínálják egy puskával, ha el nem akarja fogadni lelövik. Én tehát visszafordultam e veszedelmes helyről, de nagy csudálkozásomra a huszárok nem eresztettek vissza, mondák a parancs úgy szóll: akárkit beereszthetnek az utczába, de onnan ki senkit. És még is mondám a nőknek a ki s bejárat mint látom szabad? Ez az ő kiváltságuk mondá egyik pajtás! Énnekem pedig itten semmi dolgom nincsen, csak látogatóba jöttem. Mondja meg hát merre mehetek ki? Próbálja az Ur ara ni! - a barrikádok felé mutat, ekkor nekem egy ötletem jött: vettem észre, hogy azon házban, melyben jegyesem lakik mintha egy bőit ajtó nem volna egészen bezárva, tehát lassan ara sétáltam és csakugyan beszóllottam, hogy van-é innen bejárás az udvarra? A korcsmárosné ki engem látásból ismert, örömmel mondá - igen Uram, betetszik jönni - így jutottam ki az utczából és mentem föl a szállásra, hol jegyesem egy igen derék családnál lakott. A mint följutottam egy igen derék építész Lacumberri Kristóf behívott magához, és aggódva mondá: a mi helyzetünk itt criticus, mert hallja ön az Atocha uczán az ágyú szót, ott már jó ideje foly a harcz - emitt pedig én ma reggel ebbe a házba „plateria Martinez” többet láttam 50 fegyveres parasztnál bemenni, és azok még ott vannak most is - ha azt megtudják, 89
