Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

külhetett volna); hogy szeretett tanárját s barátját ő ápolhassa. Ezen derék ifjúnak fájdalom elfelejtettem a nevét. Montanelli véghetetlenül örült ismeretségünknek, és megindulva búcsúzott el tőllem.

Éppen már el akartam indulni Insbruckból, a Landkutschert is le előpénzeztem hogy másnap elutazhassak, midőn azon örvendetes hírre hogy egy nagyszerű Magyar Deputaczio33 érkezett a Tyrol fővárosba, hogy Ferdinánd Magyar Király ő felségét megkérjék a Magyar Országba jövetelre, hogy a Magyar Országgyüllés a Felséges Uralkodó Budapesten léte alatt rendezhesse az Ország bonyodalmas állapotát, mely annak a Fejedelem jelenlétté mellett gyorsan sikerülne. Én persze egyszerre elhatároztam magamat a maradásra, és szemtanúja lenni a követek fölvonulásának a Cs. palotáig.

Szép is volt az, ki vált nekem a ki 1841 óta nem voltam Magyar Országon. A küldöttséget az öreg Hám Prímás vezérelte herczeg primási öltözetében, emlékezem Pázmándy Dénesre, Andrássy Gyula és Aladár fiatal sugár termetű Grófokra, Almássy Pál délczeg alakjára, Németh Bérezi oskola társamra. Nagy sajnálatomra nem jegyeztem fel akkor és igy 37 év után nem emlékezem mindenikre ezen szép küldöttségre, csak még Kristen titkár nevére. A Tyroli nép meg bámulta őket, de méltán is. - Én pedig a nép között füleimmel hallottam a nép nyilatkozatát „Ez már felséges, ez szép! Eztk a szép és gazdag öltözetű Urak! Mily rendben és szépen komolyan járnak - bezzeg nem úgy ám mint azok a kötéltánczos Szwornoss csehek az ő komédiás őltözetökben és lármásan. Egy nő „So schéne Leitln haw i no nie g’séhen”34 nagyon jó benyomást tettek a Tyroliakra.

Estve az audientia után magam is betekintettem a küldöttség fogadójába, és hallottam az eredményt, t. i. hogy a Felségek megígérték 2 hét múlva Budapestre menni - és kegyteljesen bocsáták el a Magyar Deputácziót. - A történet följegyezte már a későbbi események végeredményét - hej! pedig mily örömmel vártuk haza a Királyt!

Hazánkfiainak némely része egyenesen haza sietett, másik része pedig Münchent ejtette útjába, a mi nekem is szándékom volt, mert Münchenről sokat hallottam, de benne még nem voltam, meg is ragad42