Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
tam a jó alkalmat és néhány napot töltöttem a bajor fővárosban a műkincsek között - felesleges mondanom mily élvezetes volt reám nézve. München után Salzburgba is betekintettem gyönyörködtem szép hegyein, szinte képzeltem a hegyi Gnómokat, de az Austriából kiszivárgott nyugtalanító hírek, nagyon vonzottak hazafelé. - Bécsbe érve régi jó barátomat Horváth János hazánkfiát azonnal meglátogattam és a Müller családot. Pár hetet töltöttem a magára hagyott Bécsben hol sem Császár, se Metternich akkor nem uralkodott, a policzia is udvariasabb volt mint annak előtte. Bécsben létem alatt megismerkedtem két derék hazánkfiával. Sterné Ferencz orvos-tudor fogásszal és Polliczer Lipót orvos tudorral, kik egymásnak elválhatlan jóbarátai voltak. Sterné Fejértemplomi születés Sterné volt Győri Kanonoknak testvéröccse, Polliczer Aradon született - mindkettő Bécsben telepedett le - mind kettővel tartós barátságban vóltam 35 évig. Sterné kivált nagyon nagy hasznomra volt, 1883 ban meghalt, béke hamvaira. Bécsből Budapestre, onnan Tarna-Örsre mentem, az én Jóltévőm- höz Báró Orczy László Úrhoz, kinek személyéhez és családjához örök hálám kötött. Ki engemet már mikor Kunhegyesen tanultam segélyezett, Pesten a Gymnáziumban taníttatott, a bécsi Képzőművészeti Akadémián 6 1/2 évig képeztetett, és Rómába küldött, hol 6 évig valóságos atyai gyámolitásban és kényelmes ellátásban részesített. Tárná Eörsön nagy lelkű jóltévőm családjánál töltöttem az 1848-lkl telet és arczképeket festettem nagyobb részt a család közzül. Mozgalmas idők voltak biz azok, az egész nemzet talpon volt, a lelkesedés mindenütt leirhatlan volt, és nem volt ember a kit magával ne ragadott volna. - De egyszersmind nagy izgatottságban tartotta az egész Országot, mert sok kósza hírek izgatták és ingerelték a lakosokat, kivált falu helyeken sok badarabbnál badarabb hírek futották be az Ország minden részeit. 1849. Február 27-én megtekintettem a Kápolnai csatatért,35 egy düllő földet, hol egy nappal előbb huszárok és lengyel dzsidások közt csata volt. - Sajnáltam hogy nem csinálhattam vázlatokat, mert semmi rajzoló eszköz nem volt nállam. T. Őrsön maradtam még tavaszon is, mert az 1848—49-iki zordon tél vérköhögést idézett elő. Az első tél volt 43
