Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
a gyermekek előmenetele iránt mindég érdeklődött felszóllal: - Kis fiaim! mondjátok meg nekünk, milyen állat az a párducz? - A párducz olyan állat mint a Rekturam Módi kutyája!!! ezt persze egy szuszra, valamenyien egyszerre ének tempóval végezve feleltük oda Pap Faragó Dávid Uramnak, a ki megdicsért bennünket nagy állat ismeretünkért. A művészet iránti hajlam 7-8 éves koromban jelentkezett, igaz hogy képeket a paraszt kártyákon kívül kálvinistáknál nem lehetett látni, de volt nagyapámnak egy öreg bibliája melynek czimlapja után való óldalon egy felhőkben szálló alak van, melyről akkor nem is volt fogalmam micsoda és mit jelent, csak hogy azt az alakot én sokszor bámúltam, és véghetlen nagy vágyat keltett bennem, s csak azt óhajtottam: ha én valaha olyat tudnék csinálni - a mi alatt, utánzást értettem, mert alakításról még álmomban se volt fogalmam. - Azon alak pedig Raffaél után metszetett, és ábrázolta az Ur Istent midőn a világot teremtette; ezen alaknak látása költé bennem a művészet iránti vágyat. Azután későbben, egyszer a catholicus templomba vittek búcsú alkalmával, ott láttam először életemben olaj festvényt, és nagyon csu- dáltam a főoltár képen a megfeszített Krisztus alakját, és az árnyékok átmenetét, - ez még inkább fokozta bennem a hajlamot és óhajtást: valaha ilyet csinálhatni. - Rajzolgattam katonákat, virágokat, bikát, lovat s a t. a mi eszembe jutott. 1829 ben a Tisza-Abádi oskolát bevégezvén, egy Várady nevű oskolatársammal összebeszéltünk hogy menjünk Kun-Hegyesre latinál tanúim, és legyünk papok. Mert én gyermek ésszel azt hittem hogy; ha pap leszek, akkor már pingálni is fogok tudni, mivel a papról az az eszmém volt hogy: annak mindent kell tudni, mert hiszen a kollégyiom- ban mindent megtanul, tehát; ha pap leszek akkor jó piktor válik be- lőllem. Apám ellenzetté szándékomat, de nagyapám azt mondta: Én azt akarom hogy az unokámból ember legyen, ő szeret tanulni, és hiszem hogy nem fogjuk megbánni. - Apám ellenveté: „hátha ispán lessz?!” - Nagy Apám elhallgattatá - papnak készül, tehát hogy lenne ispán? - a fiút el kell vinni a Kun-Hegyesi oskolába - parancsolom. A Kunok közt új világ nyílt meg előttem és láttam hogy a Kunhe22
