Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

századi memoárirodalomból, s nem túlozunk, ha művészi hagyatéka részének tekintjük. Akár nyilvánosságnak szánta feljegyzéseit, akár nem, finomításra, esetleges .szerkesztésre már nem kerülhetett sor. Az önéletírás 1890-ből származó utolsó szűkszavú mondatai háiom fájdalmas halálhírt közölnek, mely után a feljegyzések megszakadnak. Az utolsó sorokat más kéz írta, Maszák Hugó, a művész régi tisztelője jegyezte be Kovács Mihály 1892. augusztus 3-án bekövetkezett halálát.

Kovács oeuvre-jében nagy számban akadnak vonzó, tiszta művészi értékeket felsorakoztató darabok, a maguk korában kiemelkedő művek, s a megélhetést biztosító tisztesen megoldott rutinfeladatok. Európai látókörű művész volt, de tudatosan vállalta a magyar művész többnyire hálátlan úttörő szerepét, s próbálta itthon letelepedve kamatoztatni összegyűjtött tudását. Kísérletei sokszor visszhang nélkül maradtak, kudarcba fulladtak, próbálkozásai olykor elkésettek voltak, de munkássága zöme, amellyel egy jelentős történeti korszak érzés- és gondolatvilágát magától értetődő biztonsággal tárta elénk, maradandó értéke múlt századi művészetünknek.

Reméljük, halála után 100 évvel először itt közreadott memoárja is végre eléri hasznos célját, igaz tartalmával és az érdekesség eszközeivel.

20