Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Bevezető
kozó sorozat egyedül fennmaradt darabjának tekinthetjük, s nagyvonalú formái, mozgalmas, de jól összefogott kompozíciója nagyszabású, monumentális mű tervét vetíti elénk. A gyermekeivel menekülő Hungáriát (aki egyszerre asszociálható Delacroix és Daumier allegóriáival, a letiport magyar szabadságharcot ábrázoló korabeli olasz rajzok jelképes nőalakjaival, s a hazai ábrázolások közül Marco Casagrande Szabadságoszlop tervének központi figurájával) a rátámadt nemzetiségeket és környező népeket jelképező férfialakok veszik körül. Kezét, lábát lefogják, bilincsbe verik, koronáját elragadják, a magyar címert bárddal verik szét. Megjelenítésükben a triumfális ikonográfiából származó elemek találkoznak Kovács - másutt is megtalálható - antropologizáló-ka- rakterizáló megfigyeléseivel. Az égen mitológiai alakok szárnyalnak Berzsenyit idéző „ádáz" Erynnisként, „vérbe mártott” tőrrel. A háttérben az égő Lánchíd képe az allegória jelentését konkretizálja, egyúttal Széchenyi személyére vonatkoztatja. A mű keletkezésében éppen az ő halála miatt érzett gyász és megdöbbenés játszhatott közre, az értelmezés összecseng Széchenyi önmarcangoló víziójával: „Vér és vér mindenütt! A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten... Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit építénk!...” Kovács sikeres munkái, komoly tervei ellenére a 60-as évek közepére művészileg válságba jutott. Különösen Párizsban érezte a működését behatároló korlátokat, a bécsi és itáliai tanulmányokkal fölvértezett „históriai festész” ekkor már keserves öngúnnyal „falusi piktorinak titulálja magát. Miután Párizsba a háborúk, pénzromlás miatt nem sikerült visszatérnie, helyette a művészi megújulást keresve újabb tanulmányútja színteréül Spanyolországot választotta. A memoár jelentős része foglalkozik Kovács spanyol élményeivel. A látott műemlékek szakszerű, de a közvetlen élmény frissességével ható leírása, a hozzájuk kapcsolódó történelmi események alapos ismerete, a természeti szépségek ihletett visszaadása, az apró részletmegfigyelések, az úti viszontagságok anekdotái önmagukért beszélnek. Itt kell kitérnünk Kovács kiváló elbeszélő készségére is. A helyszíni jegyzetekből összeállított útirajz leírásait a felhasznált források (elsősorban 16
