Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Bevezető
Lafuentc) adatait szellemes, könnyed stílus -sa lépten-nyomon előkerülő hazai emlékekkel való összehasonlítás hozza közel az olvasóhoz. Nemhiába írta róla egy ízben Tárkányi: „Te toliaddal is pingálsz!” Kovács Spanyolországba jól megalapozott művészettörténeti ismeretekkel érkezett, hiszen azidáig Európa nagyszámú rangos képtárában megfordult. Művészeti ítéletei biztosak, s nem egy esetben kiváló érzékről tesz tanúbizonyságot. Ezt új környezete értékelte is-példa rá a Prado katalógusban való közreműködése. A madridi társaságba hamar beilleszkedett. Művészvolta, széles látóköre, műveltsége (a magyaron kívül latinul, németül, olaszul, franciául, spanyolul beszélt, olvasottságára a memoár számtalan vonatkozása utal), de még távoli hazája, s annak büszkén hordott pompás magyar viselete is - közkedveltté tették. Petra de Castro y Blanco festőnőben, e Jókai hősnőhöz hasonlítható nemes és tiszta emberben pedig nemcsak hű feleséget, de egyenrangú szellemi társat is talált. Spanyolországban sokat dolgozott, festői munkásságát azonban a művek jelentős részének ismerete hiányában, kevésbé tudjuk megítélni. A felsorolt megbízásokon kívül bizonyára számtalan arcképet festett - e műfajnak haláláig virtuóza volt - és sokat másolt, elsősorban a maga számára igazán ott felfedezett Velazquez és Murillo után. Kovács és kortársai, ahogy Henszlmann nevezi az „értelmes”, azaz beleélő, értelmező másolást külön műfajnak, a festői készség és technikai tudás állandó fejlesztőjének, karbantartójának tekintették, miáltal a nagy mesterektől a „felfogást úgy az előadást is tanulhatjuk”. Noha a Spanyolországban töltött három év fordulópont volt Kovács Mihály életében, festői pályája szempontjából ezt az időszakot mégsem tartjuk igazán gyümölcsözőnek, művészi fejlődése holtpontra jutott. Spanyolország azt nyújtotta, amit az „akadémiai történeti festész”, a széles látókörű, művelt utazó, a „tudományos és gondolkodó ember” várt tőle: múltjának emlékeit, festői romantikáját, a hasonló felfogású pályatársak közösségét, a megbízható, kvalitásos munkát megbecsülő megrendelők elismerését, de nem a keresett ösztönző művészi közeget. Sőt a magyar művész hosszú távollétével kiesett a kiegyezéshez közeledő hazai élet felgyorsuló eseményeiből, de elszakadt a magyar fejlődés 17
