Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
N. Kiss István: A katonaparasztság sorsa 1699-től a 19. század második feléig
a sajátos szociális struktúrának, amelyben a katonaparaszt, a szabadparaszt és a gazdagparaszt fogalmai, ha nem is teljesen és nem is maradéktalanul, de jórészt fedték egymást, a török kiűzése vetett véget. A török birodalom a Száva-Duna-Kárpátok vonala mögé húzódott vissza s ezzel megszűnt a katonaparasztságot létrehozó legfőbb ok: az olcsó és tömeges fegyveres erő fenntartásának szükségessége a birtok és egyben az ország védelmére.11 A török végleges kiszorítása után az országból (1699, 1718) a Száva- Duna vonalán megszervezték a császári Határ őrvidéket.12 Felállításánál a 16. század óta egyes osztrák tartományokban létező vlach katonatelepek tapasztalataiból és a magyar uradalmi katonaparasztság szervezetéből indultak ki. Talán e modell használata is hozzájárult ahhoz, hogy 1720 körül a régi katonaparasztok egy része, pl. a Muraközből, átvándorolt a Határőrvidékre.13 A katonaparasztság visszaszorításának és megmaradásukért vívott harcának elemzése előtt vessünk még egy pillantást szereplésük utolsó, nagy és országos jelentőségű fellángolására a Rákóczi-szabadságharc ban. A kuruc mozgalomban a nemesi önkéntesek tömegét - 1200 fő - jóval meghaladta a szolgálat megváltásáért kiállított 8-9 ezer zsoldos aránya.11 Nemesi önkéntesekből csak a haderő 1,5%-a került ki és csoportjuknak csak mintegy 15%-a viselt tiszti rangot, a többiek közemberként szolgáltak. A kuruc államtól kiváltságos helyzetűek elismert katonaparasztság — a hajdúk, jászok és kunok — ugyanúgy általános hadkötelezettséggel tartozott, mint a nemesség. Döntő fontosságú azonban a kuruc haderő számára a jobbágyság önkéntes katonai szolgálata volt! Időszakonként, különösen az első években, a 155 ezer jobbágycsaládból, 40-50 ezer parasztkatona szolgált egyidejűleg, mint önkéntes, Rákóczi zászlói alatt. Ez a hatalmas paraszti tömeg a törvényesen élvezett mentességek folytán de facto kiszakadt a feudális rendből.15 Ezt a kiválást a földesúri rendszerből az önkéntes katonák (miles) széleskörű kiváltságai és mentességei biztosították. Némi ingadozás után a miles-ek mentesültek mindenféle földesúri adózás alól, jobbágyi állapotuk többé nem annyira gyakorlati, mint inkább elvi kategóriává vált. Nagy részüket ugyanakkor az állami adó, a dica adó alól is felmentették, illetve akiknek még fizetniük kellett, azok igen nagy, 70—80%-os kedvezményben részesültek. Ez a törvényesen védett mentességi állapot egy időben a jobbágyság kb. egyharmadát fogta át! Rákóczi a valóságban átfogóbb és radikálisabb parasztpolitikát folytatott, mint a 18. századi felvilágosult fejedelmi abszolutizmus ismert képviselői; ha kényszerű körülmények súlya alatt is, de a fejedelem mint a magyar nemzeti abszolutizmus reprezentánsa szélesebb látókörrel és súlyosabb konzekvenciákat vállalva cselekedett. A kuruc hadsereg struktúráját és volumenét alapvetően az önkéntesek rétege határozta meg! A kezdeti években minden hót katonából hatot az önkéntesek adtak, de később is, lemorzsolódásuk, fluktuációjuk ellenére is, amíg kuruc ezrek álltak zászló alatt, azoknak legalább a fele állománya az önkéntesekből került ki. Ha viszont a létszámot vesszük alapul, kiviláglik, hogy a kurucok számbeli fölénye a magyarországi hadszíntéren csak addig érvényesült, ameddig minden harmadik-negyedik telkesgazda mint önkéntes küzdött Rákóczi zászlói alatt. Még 1710-ben a pestistől és demorali- záltságtól sújtott kuruc seregben is az év kezdetén kb. 12, majd 8 ezer önkéntes harcolt. Jelenlétük az urolsó órákig igazolható; az udvari hadak gyalogságánál szolgált pl. Esze Tamás hajdani hajdú ezredének maradóka és Károlyi Sándor utolsónak kitartó, tiszántúli hadtestének légénysége is jórészt önkéntesekből állott. 37
