Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
N. Kiss István: A katonaparasztság sorsa 1699-től a 19. század második feléig
A kuruc hadsereg jellegét és erejét meghatározó erő a felkelt telkesjobbágyság több tízezres állománya volt, az önkéntesek tömege, akik 1703 és 1709 között a sereg óriási többségét és annak mindvégig nagyobb részét adták. Ezzel párhuzamosan, eltekintve a felső vezetéstől, a kuruc tisztikar döntő többsége, négy tisztből három, ugyanabból a telkesjobbágyságból származott! A kuruc ezredek hadinépének és tisztikarának zömét mindvégig a telkes parasztság állította csatasorba és Rákóczi, mint egész paraszt politikája bizonyítja, ezt tudta és ezzel a tényezővel számolt. A kuruc hadsereg létezése alapjaiban veszélyeztette a feudális rendet: a sok tízezer jobbágy-önkéntes, s köztük több ezren tisztek is mint katona, kiszakadt a földesúri függésből és adózásból, sőt nagyrészt az állami adózás teljesítésétől is megszabadult. A harcoló kurucok többsége - az önkéntesek - nemcsak a távoli jövő ígéreteként, de már szolgálati ideje alatt de facto szabadparaszttá lett. Ez a helyzet, ez a lehetőség legalább olyan erős vonzást gyakorolt a paraszti tömegekre, mint a kuruc mozgalom politikai célkitűzései. A katonának állt parasztok — a vitézi rend - de facto szabadparaszttá válása mindvégig Rákóczi legsúlyosabb érve maradt. Erre hivatkozik Lengyelországból (Kukizo) kurucaihoz küldött felhívásában, amely elutasítja a fegyverletételt. Rákóczi itt leszögezi, a kuruc katonák emlékezetébe idézve, hogy a fegyvert fogott kuruc megszabadult földesura nyomor- gatásától, szabadparaszttá lett s mint katona (miles) szembeszállhatott annak erőszakoskodásával, de aki most, ha a fegyvert leteszi, újra jobbágy- sorba kerül.16 A kiáltvány hatását mutatja, hogy a béketárgyalásokat vezető Károlyi Sándor, a tisztek és katonaparasztok mellett, az önkéntesek mentesítését és szabad állapotát is belevetette a szatmári egyezségbe. A leszerelő kuruc sereg önkénteseiből nem lett jobbágy.17 1711. június 15-én a munkácsi erőd átadásánál Pállfy elfogadta a várőrség feltételét, hogy a tisztek és a legénység „a, földesurak hatalma alól is felszabadhassanak. ”18 Azt, hogy a katonáskodó jobbágyok földesúri hatalom alóli felszabadításán mit kellett érteni, azt éppen az erre vonatkozó rendeletek előharcosa, Károlyi Sándor foglalta írásba 1711. április 12-i felhívásában és kiváltás- levelében.19 Hangsúlyoznunk kell, hogy ez az irat 3 héttel megelőzte a szatmári békét és több, mint egy héttel Rákóczi már ismertetett kukizói kiáltványát. A jelzett felhívást Károlyi Sándor mint „Rákóczi fejedelem szenátora, a Tiszán innen lévő földnek és Erdély országnak generális főcommandója és Szathmár vármegye örökös főispánja” adta ki. Az irat bekezdésében Károlyi hivatkozik hűséges kitartó katonáira, akik „sok biztatásokkal egymással gyakorta tápláltatnak és melyekben, hogy legalább megh ne csalatkozzanak. .— felhívja őket, hogy a béke megkötése és a császárra való felesküdés után „valakinek tetszik magam jószágaiban való megtelepedése és szállása az alább megírt conditiok szerint” az jelentkezzék nála. A feltételek közül: 2. Mindenki kap telket, ha lehet szőlőt és arról levelet. 3. Telkét „kiki... eörökítvén, szabadosán fogja bírni, se magam, se successorim bene nem fogják impediálni”. 4. „Sem jobbágyságra és jobbágyi szolgálatra se magam, se successorim nem fogják se magokat, se maradikokat erőltetni”! Szabadon költözhetnek! 6. A letelepedett tisztek mind a földesúri, mind az állami adótól „immunisok lesznek”. 7. A letelepedett közlegények... „Két esztendő telése után minden gazda egy két forintos tallért fog tartozni adni”! A telepítési feltételek teljesen egyértelműek: a jobbágyszármazású tisztek és katonák szabados helyzetet nyertek el, a juttatott telek után sem földesúri adóval, sem robottal nem tartoznak. 38
