Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)

Magyar Kálmán: Somogy várai és véghelyei 1699-1723 között (Különös tekintettel a Kapos-várra

70. Boss 1948,17. 220. 90. jegyz.

71. Peregi 1975, 587.

72. Deákvarga 1985,12-16.

73. Uo., Magyar 1988, 29., valamint a Nepomuki Szent János értelmezésére ld. Bálint Sándor: Ünnepi Kalendarium I. Bp. 1977, 370-383.

74. Az 1702-es pusztítás után még közel 100 esztendeig felhasználták a várfalakat. Az 1722. évi összeírás szerint: „A vár, egykor Kapós-Újvár, közönségesen Kaposvár, valamikor jeles erőd, 1702-ben a Kegyelmes Hadi Tanács parancsára földig leromboltatott, csak néhány fal maradt meg belőle, melyeket a tisztviselők (tiszttartók) - paraszti módon befedve - az uraság magtárának használtak.” (Zádor 1964, 7(5.) 1848-1936 között még fennálló romfalak jelezték a várat. Utána lett teljes a pusztulása.

75. Ld. részletesen az irodalomra a 34. jegyzetet, illetőleg értelmezését Magyar 1988, 26-35.

76. Sajnos a témát illetően még nem jelent meg kielégítő forrásfeltárásra épülő tanulmány, illetőleg könyv (ld. Bergel József: Kaposvár 40 év óta, Kaposvár 1877, 1-72., Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése Bp. 1925, 1-191., valamint a résztanulmányként a jegyzetünkben szereplők). Zádor Mihály kötete elsősorban építészettörténeti szemszögből tárgyalja a jelzett korszakot (Zádor 1964, 70-81.).

115