Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az egri szőlőműveléssel már több jeles kutató és helytörténész foglalkozott. Elsőként MÁRTONFFY Károly írt a témáról a múlt század közepén.1 Dolgozata a mai napig elsőrendű forrás mind a gazdaságtörténész, mind pedig a néprajzi kutató számára. Ugyanabban az esztendőben látott napvilágot egy londoni kiadónál az egri születésű MEDNYÁNSZKY Sándor grófnak egy könyve, amelyben értékes adatokat találhatunk az egri szüretről és pincékről.2 BREZNAY Imre és SZABÓ Ignác helytörténészek gyűjteményes köteteiben értékes levéltári adatközlések, dolgozatok láttak napvilágot.3 Századunk elejéről BENKÓCZY Emil cikkeit említhetjük meg, amelyek a nagymúltú borvidék központjának szőlészetével foglalkoznak.4 Az egri borospincékről BAKÓ Ferenc készített, a néprajzi irodalomban ma is egyedülálló kismonográfiát.5 Munkája elsősorban az 1950-es években végzett helyszíni gyűjtések eredményeit foglalja össze, ezért is nélkülözhetetlen forrás. ZÉTÉ- NYI Endre az egri szőlők telepítésföldrajzával foglalkozó tanulmányával gazdagította a történeti borvidékkel kapcsolatos szakirodalmat.6 BAKOS József az egri szőlőművelés régi szókincsét gyűjtötte össze szótári rendbe. 7SUGÁR István az egri vörös bor történetét tisztázta megnyugtatóan.8 KLEB Béla az egri pincerendszer vizsgálata kapcsán összegzi nagymennyiségű új történeti adattal kiegészítve a város szőlészetére vonatkozó eddigi eredményeket.9 LÖFFLER Erzsébet több tanulmányában is foglalkozott az egri szőlőműveléssel, annak háttériparával.10 Az egri filoxéráról írott munkája alapvető fontosságú11, KOZÁRI József hasonló témájú dolgozata nemkülönben.12 NEMES Lajos, a közelmúltban született 7
