Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Szüreti szokások
tájakról, vagy fanyarrá lesz az ajkakon. A szüreti vendégeskedésnek már se híre, se hamva.”2*9 Borcégér Egerben, a XVII. század végén született „Fenessy-féle Transac* tio” előtt Szent Mihálytól Szent Györgyig árulhatta borát az egri gazda.250 A szerződés megfosztotta Egert a „szabad királyi” városnak járó jogoktól. Hatodik pontjában ez áll: „Szent Mihály napjától az újesztendő első napjáig az egri szőlőhegyen termett bort szabad árulnia minden városbéli lakosnak és communitásnak. Űjesz- tendő napjától március 31-ig a communitás mérheti csak a bort, még akkor is ha idegenből hozták be. Április 1-től szemptember 28-ig csak a püspökség mérheti a bort és a pálinkát.”251 A lakosságnak ezt a jogát a XVIII. századi városi statútumok folyamatosan megerősítették.252 1787. szeptemberében II. József engedélyezte, hogy bárki eladhatja, „utcán kimérheti” saját borát. Ez azonban komoly félreértésekre adott okot, mert egy jegyzőkönyvi bejegyzés szerint : ,,Házoknál Czégért Ki tettek, S’Némellyek az udvarokban, vagy Szomszéd Pinczékben, Kertekben, vagy éppen a' Piarczon Gyülekezeteket tartónak. Korhelységeket gyakorolnak. ’S illy Módon a’ Királyi rendeléssel Vissza élni igyekeztek.”253 Ezért e rendeletet néhány hónapon belül visszavonták, és a Fenes- sy-féle Transactioban kimondott rendelkezés lépett újból érvénybe254 egészen 1889-ig, az italmérési jövedék behozataláig.255 Az 1889. június 4-én kelt pénzügyminiszteri rendelet szerint Eger lakosai ezentúl kismértékben Szent Mihálytól március végéig árúsíthatnak bort, pálinkát pegig egész évben.256 A bor eladásának szándékát évszázadok óta cégérrel jelezték, mely az egyik vidéken fenyőgallyból, máshol szalmából font, esetleg faforgácsból készült koszorú volt.257 Egerben aki szüret után bort akart eladni, ,,káposztaharászt”-ot (káposzta levelet) kötött egy karóra, és azt szegelte ki kapujára. A városban ezt nevezték 78
