Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Szüreti szokások

SZÜRETI SZOKÁSOK

Annak ellenére, hogy Magyarország az elmúlt évszázadokban a legjelentősebb szőlő- és bortermelő országok közé tartozott Európában az idevonatkozó szokáshagyomány csak nagyvonalakban került feldolgozásra. Nem ismerjük nevezetesebb borvidékeink szüreti szokásait kellő mélységben, kivételt képez talán Tokaj-Hegy alj a. Az eddig született, többnyire felszínes írások a témakör mélyebb összefüggéseit, kapcsolatait, történeti vonatkozásait nem érintik. Az a néhány szüreti leírás és kisebb dolgozat, mely eddig napvilágot látott, főként az elmúlt másfélszáz esztendő szüreti szokásairól nyújt képet. E hiányosságokat korábban már többen felismerték.175 Mások kérdőívek összeállításával próbálták segíteni, ösztönözni a gyűjtéseket.176 Ennek eredményeképpen születtek UJVÄRY Zoltán tanulmányai, melyekben feltárta a szüreti felvonulás dramatikus mozzanatait.177

A témakörrel kapcsolatos főbb munkák178 főként a múlt századi újságokban, folyóiratokban napvilágot látott rövid, nem néprajzos szemlélettel készült szüreti leírások alapján születtek. Egyébként e forrásokat RÉSÖ ENSEL Sándor is közreadta.179 Az elmondottakból következik, hogy a szüretet a mai napig nem tekintjük rangjához méltó jeles napnak, jóllehet a szőlő hazánk gazdasági életében hosszú időn keresztül fontos szerepet játszott. Gondoljunk csak arra, hogy egy szőlőmonokulturás borvidéken, mezővárosban, faluban az év javarészét a szőlősgazda, a kapás, a napszámos a szőlőben töltötte el, ahol a bő termés érdekében mindent elkövetek — s éppen a szüret, az egész évi fáradozás eredményének betakarítása egyszerű „munkaszokás” lenne csupán, mint ahogy a

62