Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Jogi népszokások
volt általános az írásban történt végrendelkezés. Ha ugyanis az örökhagyónak egy gyereke volt, nyilvánvalóan minden rászállt, sokan pedig nem érezték szükségét az „írásnak”, mert életük végéhez közeledve, időben közölték az örökösökkel, hogy ki-ki mit jussok Ha mindenki egyetértett az öregek elképzelésével, az örökhagyók nyugodtak volta, hogy haláluk után sem lesz az elosztásban probléma. Ettől függetlenül volt rá eset, hogy a legegyszerűbb emberek közül is néhányan készítettek saját kezűleg „testamentumot”, amit a két szomszéddal mint tanúkkal írattak alá. Előfordult nem egyszer, hogy az örökhagyó még életében megváltoztatta az örökösökkel korábban közölt szándékát, végrendeletét, valamelyik örökös nemtetsző viselkedése miatt. Általában a gyerekek — nemektől függetlenül — egyenlő arányban részesültek az örökségből. Ha ez valami oknál fogva nem volt megoldható, akkor az örökhagyó arra törekedett, hogy a juss hozzávetőlegesen egyenlő értéket képviseljen. A mostoha gyerek ugyanúgy örökölt, mint az édes, különösen ha nem volt más örökös. Ha volt(ak), akkor megegyezés alapján részesült(ek) a hagyatékból. Ha nagyon idős korában hunyt el az egyik szülő, a másik — a költségek miatt — már nem íratta saját nevére, hanem a felerészt szétosztotta az örökösök között Ilyen esetekben gyakran éltek a haszonélvezeti joggal. Ha nem volt az örökhagyónak gyereke, és pl. hirtelen meghalt, ha nem közölte már jóelőre, hogy ki lesz az örökös, akkor a testvérének a gyereke(i) rószesül(nek) az örökségben. Többen olyan esetről is tudnak, hogy öreg napjaikra valamelyik rokon, esetleg idegen gondoskodott az egyik élő, elaggott örökhagyókról. Haláluk után őket illette az örökség. Arra is volt példa, hogy a nagyszülő az unokájára hagyta ingóságát, ingatlanát, nem pedig az életben lévő gyerekére. Ennek oka legtöbbször a szülő és a nagyszülő, pontosabban az örökös és az örökhagyó között támadt nézeteltérés volt. Ez rendszerint abból adódott, hogy az időseket öreg napjaikra nem megfelelő ellátásban részesítették. Ritkán az is előfordult, hogy tragédia 27
