Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Pálmány Béla: A nógrádi várak újratelepítése és a vitézlő rend sorsa (1690-1705)
szükségessége nem keletkezik végvár ugyanott való létesítésének) lakosokkal való megtelepítésének szabad lehetősége neki megengedtessék. Ezért is a fent mondott őfelsége az ő legkegyelmesebb beleegyezését adta és mindezt a nevezett gróf Koháry István úrnak és az övéinek jövőbeni óvása és biztosítása érdekében jelen levelével tudomására is hozta. A továbbiakban is övezze őt Őfelsége kegyelme és királyi kegye. Kelt Bécsben Őfelsége császári titkos pecsétjével megerősítve. Comes Brenner de Rosenberg Hoffrat (olvashatatlan aláírás) A császár által az 1689. év julius havának 19. napján PH. A Legszentségesebb Császári és Királyi Felség ezredesének és bányavárosi végek vicegenerálisának, méltóságos gróf Koháry István úrnak hivatalosan közlendő. Bentírott méltóságos gróf Koháry István úrnak hivatalosan megírandó, hogy mivel a nevezett gróf máshonnan is megkapta a mi legkegyelmesebb Császári és Királyi Felséges Urunktól az engedélyt, hogy Szécsény és Fülek mezővárosait lakosokkal népesíthesse be, ezért az újonnan szerzett jószágok látogatására kiküldött császári bizottság részéről se támasztassák bárminő nehézség. Kelt Kassán, 1690. február 1-én Siegfridus Christophorus Breiner”8 A neoacquistica birtokok sorsának rendezésében teljhatalommal felruházott, rettegett Siegfried Christoph Breiner ugyanezt a záradékot írta Koháry levelére is, amelyben ő öccsei nevében is késznek mutatkozott okmányokkal is bizonyítani kétségtelen birtokjogait és tényleges birtokhasználatát, és kérte a fő tisztviselőt, a jövőben ne zavarja őt abban, hogy a királyi engedélyben szereplő helyeket lakosokkal benépesítse.9 így tehát Koháry és öccsei előzetesen magától I. Lipót császártól kértek és kaptak engedélyt Fülek és Szécsény újratelepítésére. Mit tett ezután a zöld jelzést kapott földesúr? Először is ki kellett hirdetni a Füleken, Szécsényben való letelepedés lehetőségét. Itt vissza kell tekintenünk arra, kik lakták az 1689-ben már népte- len és romos nógrádi végvárakat a korábbi évtizedekben. Balassagyarmatról és Szécsényből 1663-ban mind a végvári vitézek, mind a „polgári lakosság” - nemesek, céhes mesterek, parasztok, asszonyok, gyermekek - elmenekültek. A királyi zsoldlajsíromba felvett ún. „iratos katonákat” feletteseik a megmaradt és nagyobb őrséggel megerősítendő magyar végvárakba: Kékkőbe, Di- vénybe, Korponára rendelték. így költöztek a Balassák kies kékkői várkastélyába a szécsényi hajdú tizedes Csorba György, Szűcs Simon és a Kékkőalja mezőváros jegyzőjévé vált Gönczy György, illetve a balassagyarmati céhes szabómesterek, Fülekre pedig több szécsényi és bujáki végvári vitéz, sőt a teljes szécsényi varga és szabó céhtestület is áttette a lakhelyét.9 Sokan azonban a környező falvakba - Megyerbe, (Nagy)Lócba stb. - vagy távolabbi községekbe - a vámos Csizmadia József pl. Gyöngyöspatára - menekültek. Forrás tanúskodik arról is, hogy Szécsényből - a török tisztségviselőknek meghódolva - 1664-ben Fráter Imre Gyöngyösre, egy meg nem nevezett férfi pedig 97
