Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
A kartonok készítője túl nagy szerepet szánt a megcsonkított, kifosztott holttestek ábrázolásának, ami a témákat tekintve helyénvaló ugyan, de nehezen egyeztethető össze a falikárpitok díszítő jellegű feladatával. A kompozíciókat általában bizonyos kezdetleges naivság jellemzi, ez azzal magyarázható, hogy a műhely első próbálkozásai és festőjük sem rendelkezett gyakorlattal kartonok készítésében. A nagyobb győzelmi sorozat a leltár szerint 19 darabból áll, de újabban az egyik, két önálló részből összevarrott szőnyeget szétfejtették, s így most 20 tételt tartalmaz. Ez az együttes sokkal magasabb művészi kvalitást képvisel, mint az első. A témakör is lényegesen kibővült, bár a kisebb sorozat témáit, jóval szerencsésebb megoldásban, kivétel nélkül itt is ábrázolták. A bordűrök hasonlóak a kisebb sorozatéihoz. Az azonos motívumokkal díszített képkeretutánzat még valószerűbbé válik azáltal, hogy belül is plasztikus hatást keltő lécutánzattal bővült. így még erősebben érvényesül az a törekvés, hogy keretbe helyezett festmény hatását keltsék a szemlélőben, ami ugyan ellentétben áll a kárpitművészet alapvetően dekoratív funkciójával, de a 17. században általánossá vált. A témát közlő felirat itt is alul középen a keretre helyezett, pálma- és babérágakkal keretezett kartuson olvasható, végig latin nyelven. Ez az elem ugyanúgy kisebb méretűvé vált, mint a fent középen elhelyezett kettős, lotharingiai és orléans-i címer, így kevésbé zavarják a kompozíció hatását. A címereket itt is zászlókból álló trofeumra helyezték, amelyet fent a hercegi korona, lent az aranygyapjas rendjel egészít ki. A kettős címer Károly herceg legidősebb fiára és utódára, Lipót hercegre utal, az ő felesége volt ugyanis Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnő. Némelyik szőnyeg szélén kisebb-nagyobb csonkítás látszik, négyről hiányzik a két szélső bordűr, amely a többieknél korinthuszi oszlopokat tartó és törököket ábrázoló hermákból és fegyverekből áll. A hermák és az oszlop megoldása olyan, mintha a belső keret előtt állnának. A nagyobb sorozatból kettőt a budai várba kölcsönöztek, és itt a büfében voltak felfüggesztve. Ezek a darabok a második világháború alatt nyomtalanul eltűntek, képüket korábbi reprodukciók, illetve régi fényképfelvételek őrizték meg. A leírttól eltérő bordűrrel annál a darabnál találkozunk, amelyet újabban szétfej tettek. Ez a sorozat többi darabjánál későbbi. Itt elmaradt a képkeretu- tánzat, a felirat volutás kartusra került, amely fegyverekből álló trofeumon helyezkedik el. Fegyverek, páncélok és zászlók alkotják a bordűrt, amelyet lotharingiai kettős kereszt, római harcosok medailonképe, medúzafej és lángnyaláb tesz változatossá, fent középen pedig lotharingiai-orléans-i kettős címer koronáz. Két szőnyeg a nagyobb sorozatból olyan rossz állapotban maradt fenn, hogy fényképezésük megoldhatatlan, mivel nem lehet őket felfüggeszteni. A leltári szám szerint első darab Pozsony felszabadítását ábrázolja, amikor a Bécs védelmére készülő Károly Sobieski János seregével együtt legyőzi a Pozsonyt ostromló törököket, akikkel Thököly Imre is együtt harcolt. A jelenet hátterét Pozsony város és vár a valóságos helyzetnek megfelelő látképe alkotja. Forrásul valamelyik 17. századi vedutát, esetleg a Braun-Ho- genberg könyv 16. századi illusztrációját használták fel. A Duna folyását azonban a helyszínnel nem ismerős festő helytelenül ábrázolta. A vezér és kísérete 206
