Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről

3. Pozsonyi csata, 1683. Falikárpit Martin kartonja után.

Bécs, Kunsthistorisches Museum

a kép középpontjában helyezkedik el. Károly ugrató fehér lovon ül, kivont kardjával a rohamot irányítja, mégis szembenéz velünk, mint egy színész a közönséggel. Előtte a kép hátteréből ferdén előre vágtat egy tiszt, aki levett kalappal üdvözli a herceget. Mind az adjutáns, mind a fehér lóval kiemelt vezéralak többször visszatér a sorozat darabjain, csak a ló mozgásában, haladási irányában és a ruházat színében mutatkoznak különbségek. A kompozíció jobb oldali harmadát a menekülő törökök és üldözőik töltik be. Az előtérben halott törökök, lótetemek, valamint rendkívül nagy gonddal visszaadott növények alkotják a repoussoirt.

Bécs török ostroma 1683. július 14-től szeptember 2-ig tartott. A második kompozíció a Bécset felszabadító döntő rohamot állítja elénk. Ennél Károly hasonló pózban ül ugrató lován, mint az előbb, de itt ketten lovagolnak el előtte, köztük az egyik fegyverzetéről és ruházatáról ítélve lengyel lehet. Ezzel utal a karton készítője Sobieski közreműködésének fontosságára Bécs felszabadításában. Jobbra menekülő törököket látunk, köztük a hátranéző lándzsás gyalogos szintén visszatérő figurája a 17. századi csataképfestészetnek Pietro da Cortonától kezdve Le Brunön át Martino Altomonte műveiig találkozunk vele. A háttér bécsi vedutájának részletező pontossága szintén metszetek fel- használására utal. A plasztikusan megoldott növényeket, eldobált fegyvereket, a kép mélységét hangsúlyozó, ferdén elhelyezett holttesteket és lótetemeket itt is megtaláljuk.

207