Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Szabó Jolán: Heves megye falvai a visszafoglaló háború korában
rendeletet nem teljesítik, és Eger körül levő falvakban találtatnak, barmaik elkoboztatnak, házaik felégettetnek”.11 Ezzel a rendelettel elhatároztatott és megpecsételődött az Eger környéki falvak sorsa, hiszen ez gyakorlatilag a terület teljes kiürítését jelentette. Hogy ez ténylegesen meg is történt, azt az éppen ebben az időszakban elhagyott falvak sokasága jelzi: „még Eger megszállása előtt esztendővel Egerszalók lakosai elszéledtek s pusztultak. Budának a töröktül lett megvétele után itt, Eger tájékán az falvak mind elpusztultak . 1687 júliusában sor került a vár körülzárására, állandósult a katonaság jelenléte a térségben. Mindez arra késztette a még lakóhelyükön maradtakat, hogy békésebb területen keressenek maguknak menedéket. Az Eger köré vont ostromzár miatt végbement kitelepítés és elmenekülés területileg jól meghatározható. Északon Egertől kb. 20 km-re, Egercsehi és a Tárná mellett fekvő Váraszó között húzható meg a határ, nyugaton a Tárná, délen a Tisza zárta le a területet. Az ebbe a körzetbe eső lakott települések a vár visszafoglalása során néptelenedtek el. Ezt megerősíti Fischer Mihály kamarai adminisztrátor 1687. december 17-én, a vár megadásának napján Egerben kelt levele, mely szerint „Egerben a katonaságon kívül nincs ember, üres, a falvak pedig 5 mérföldes körzetben puszták és elhagyottak”.15 Ez az 5 mérföldes körzet (kb. 40 km) pontosan az általunk behatárolt területet jelenti, ahol több mint 30 falu lakossága kényszerült lakóhelye elhagyására.16 S éppen ebben a kitelepítésben rejlik az 1686. decemberi portális összeírás pusztulásra vonatkozó megjegyzéseire is a magyarázat, hogy itt nem feltétlenül túlzásról van szó, hiszen a blokád során valóban elhagyottakká váltak a települések. A falvak elhagyása csak egyetlen jellemzője az ország visszafoglalása során a megyére háruló terheknek. A háborúhoz való pénzbeli hozzájárulás, a hadak ellátása, illetve az általuk okozott anyagi kár külön tanulmányt érdemel. Vizsgálatunk csupán a népesség kényszerű mobilitására korlátozódott, mégpedig az országnak egy olyan területén, melyet elkerültek a nagy csatározások, s a térséget meghatározó egri várat sem kellett harcokkal visszavívni. A háború azonban itt is áldozatokkal járt, s ezt az áldozatot elsősorban a környező lakosságnak kellett meghozni - lakóhelyük elhagyásával. JEGYZETEK 1. Heves Megyei Levéltár (a továbbiakban HML) IV-l/b 7. 1686. 57. sz. 2. Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975. 15., Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon (Heves, Külső-Szolnok, Borsod vármegyék és a Jászság). Magyar és török végvárak 1663-1684. Eger, 1985. 229-314. 3. Soós i. m. passim. 4. Az 1670-80-as években több összeírás is készült, így 1678-ban (MOL U. et. C. fase. 1. Nr. 5). 1682-83-ban kettőt is készítettek (HML XlI-3/a 29. kötet 195-198, 199-217.), és 1684-85-ből is maradt ránk urbárium (MOL U. et C. fase. 1. Nr. 6.) 5. Az összeírásban „puszta” megjegyzéssel szerepel. HML Xll-3/a 29. k. 199. b. Felsőtárkány ebben az időszakban Borsod vármegyéhez tartozott. 89
