Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei
a jelen egyezményt „sértetlenül mindenképpen meg akarjuk tartani, valamint azt szigorúan megparancsoljuk ... s a mi legkegyelmesebb és mindenképpen való akaratunknak végrehajtására adassék . . . "4" Lipót öröme Eger feladása kapcsán annál nagyobb volt, mivel Eger behó- dolásának hírét 3 nappal József fia koronázása előtt vette.4' Eger kapitulációjának a hírére Antonio Caraffa Egerbe sietett, magával vivén a törökül kiválóan beszélő és értő Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök tábornokot, akitől hitelt érdemlően minden részletében ismerjük a további, mindenképpen rendkívül jelentékeny eseményeket. Caraffa, - Marsigli finom kifejezésével élve, - „rossznéven vette” alezredesétől, D’Oriától a behódolási egyezmény megkötését, s kijelentette, hogy azt ő nem hajlandó elfogadni. Marsiglit és Houssin ezredest egy titkár kíséretében felküldötte a várba Rusztem beglerbég pasához, aki nyomban dívánt hívott össze, ahol közölték a törökökkel, hogy Caraffa altábornagy „az előző tervezettől eltérő tartalmú kapitulációt kíván előterjeszteni, s azt kizárólag ö kívánja aláírni. A pasa hevesen tiltakozott a dívánon ez ellen; de később, az éjjel folyamán titokban magához kérette Marsiglit, s négyszemközött közölte Caraffa követével, hogy csupán színleg tiltakozott Caraffa tervezete ellen, hiszen már csupán egyetlen napra elegendő kölessel rendelkezik. Rusztem pasa kijelentette, hogy teljesen reménytelenné vált helyzetében „ő kész elfogadni a módosított kapitulációs feltételeketfeltéve, ha biztonságosan török földre juthatnak.42 A történettudomány nagy szerencséjére az egri jezsuiták História Domus- ában fennmaradt a bemásolt 8 pontból álló újabb - immár második - 1687. december 14-én kelt megadási egyezmény szövege.43 Ezt Rusztem pasa állította ki; - s eleddig csupán ez volt ismeretes. Ez az egyezmény nyilvánvalóan a Marsiglitől tolmácsolt Caraffa-féle tervezetnek megfelelő tartalmú és meg- szövegezésű volt. Ezt Rusztem, az utolsó egri beglerbég pasa bátran tehette, mivel bizonyos tekintetben kedvezőbb, liberálisabb volt a D’Oria-féle eredeti megállapodásnál. Ez az okmány három kérdés kivételével alapjában azonos az előbbivel. Ebben a törökök elvonulásának napja 1687. december 17-ében van megjelölve. A távozók fokozott biztonsága érdekében nem 100, hanem 300 lovas katona kíséri az elvonulókat ugyan nem Temesvárig, hanem az akkor még török kézben lévő Váradig. A leglényegesebb, és országos vonatkozásban egyedülálló eltérés éppen magukra az egri törökökre vonatkozik. Eszerint a törökök és renegátok is szabadon távozhatnak javaikkal török földre, viszont „Akik pedig közülük vissza akarnak maradni, azok minden ellenvetés nélkül, házaik és javaik birtokában megmaradhatnak. ” Rendkívül figyelemreméltó ezen kapitulációs okmány zárakéka: „Ezen kapituláció hathatós megtartása és minden kétség eltávoztatása végett azt esküvel megerősítjük, lelkünket Istennek, az egész világ teremtőjének és Mohamed Musztafa lelkének ajánlva, ezen levelünket adjuk aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősítve, más hasonlót várnánk Caraffa tábornoktól is. ” Ez a megállapodás lényegesen eltér az uralkodó által jóváhagyott D’Oria- félétől, ugyanis ebben maradéktalanul érvényesül Antonio Caraffa altábornagy eredeti feltett célja és szándéka, mely szerint Rusztem beglerbég pasa nem más80
