Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei
a város feladásában, ”33 érkezett meg Antonio Caraffa altábornagy újabb levele a pasához. Rusztem ekkor végre nyilatkozott: kijelentette, hogy kizárólag „a német császárnak” adja át Egert, de azt is csak akkor, ha majd a török és német tisztek visszatértek Bécsből Habsburg Lipót aláírásával „szentesített” kapitulációs egyezmény okmányával.34 Ehhez azért kötötte magát az egri pasa, mivel el kívánta kerülni, hogy megbosszulhassák a németek Eger 1596. évi elfoglalása után a törökök által német elődjeiknek az utolsó szálig való lemészárlását. Caraffa élénken tiltakozott az ellen, hogy Rusztem Eger feladásáról a császárral alkudozzék, sőt, hogy azzal hagyassa jóvá a kapitulációs egyezményt. ! Kijelentette levelében, hogy ehhez hasonlót ő még sohasem hallott, ilyent a törökök még soha sehol nem követeltek. Mindig és mindenütt az uralkodó vezérével, vagy követével alkudoztak, és annak szokták átadni a várat. Eger ügyében neki (tudniillik Caraffának) annál is inkább joga van - írta - mivel ő „Magyarországon és Erdélyben valamennyi német sereg parancsnoka. ’’Tudomásul kell vennie Rusztem pasának is, hogy ő sem képezhet kivételt, neki is vele kell megkötnie Eger megadásáról szóló egyezményt.35 Antonio Caraffa altábornagy tehát egyenesen kizárta uralkodóját Eger kapitulációjából, s kizárólag magának kívánta biztosítani a katonai sikert, noha az egri hadműveleteknek részese sem volt. Rusztem pasa, Eger utolsó beglerbégje végül is belátta, hogy a blokád alól való felszabadításba vetett reménye a nagyvezér serege szétverése és serege lázadása folytán véglegesen elveszett, november 28-án négytagú delegációt küldött D’Oria főhadiszállására, Eger vára és városa feladásának a megtárgyalására.36 A hét pontból álló egyezményben kötelezte magát a pasa a vár és a város teljes és sértetlen felszerelésével való átadására. Egerből viszont minden egyházi és polgári török személy ingóságával egyetemben szabadon távozhat. A betegek és a gyengélkedők azonban felgyógyulásukig a városban maradhatnak, de egészségük helyreállta után útlevéllel török földre térnek majd vissza. A katonák kibontott zászlókkal, dobszó mellett vonulhatnak el Egerből. 300 szekéren 100 német katona biztosítja útjukat Temesvárig.37 Eger kapitulációs egyezményét Giovanni Battista D’Oria alezredes saját belátása szerint, Antonio Caraffa altábornagya szigorú parancsa ellenére kötötte meg, noha neki parancsnokló tábornoka megtiltotta, hogy a törökökkel semminemű egyezménybe ne bocsátkozzék. („... sich nicht denen Türken in keinen Accord einzulassen.”)38 Sőt a nagy horderejű okmányt be sem mutatta Caraffának, hanem a kapott királyi leirathoz híven azt a janicsáraga és egy német tiszt felvitte az uralkodó jóváhagyására Pozsonyba.39 íme, a bécsi Kriegsarchivban felderített okmány bevezető sorai: „Mi Lipót. . . Tudomásul vesszük, hogy mint kamarásunk és a Caraffa- légió alezredese, mint az Egert megszálló csapatok parancsnoka, Doria őrgróf alázatosan jelentette, a maga részéről az egri parancsnokkal, Rusztem pasával, a hatvani béggel, a janicsárok agájával, a defter tihajával és a gyömli tihajával, mint másik féllel Eger feladásáról, a kivonuló őrség biztonságáról a mi kegyes megerősítésünkig az alábbi feltételekkel megegyezett ...” A nagy jelentőségű okmány záradékában kimondotta az uralkodó, hogy 79