Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei

1687. július 9-én jelentette Heves vármegyének a maklári táborba való megérkezését:

„Őfelsége a bajor választófejedelem (Miksa Emánuel-S. I.) által Eger blokádjával bízattam meg, evégből itt gyalogos és lovas magyar és német katonaság vezérlete reám bízatott, s azt meg is kezdtem. ’,26

Ez a fontos levél elvitathatatlanul azt tanúsítja, hogy D’ Oriának Eger blokádja révén való elfoglalását nem parancsnoka, Antonio Caraffa altábornagy, de nem is Lotharingiai Károly herceg főparancsnok, hanem végül is Miksa Emánuel bajor választófejedelem rendelte el -, bár minden kétséget kizáróan, tudtukkal és hozzájárulásukkal. A bajor választófejedelem tehát az 1687-es hadjáratra Szolnoknál gyülekezett erők parancsnokaként, még Szeged felé való indulása előtt adta ki D’Oriának e fontos parancsot, mely kapcsolódhatott Caraffa csapatainak jelzett április eleji tervezett indulásához.

Az Eger köré vont szoros ostromgyürű parancsnokai D’Oria vezérlete alatt Koháry István bányavidéki vicegenerális, Gombos Imre putnoki és Vécsey Sándor ajnácskői várkapitány, valamint Alessandro Vitelli ezredes voltak. A bolkád számottevő magyar katonasága sorában a fenti várak katonái mellett ónodiakat, szendrőieket és fülekieket is találunk szép számmal, - kivált sok volt a hajdú.27

Közben - augusztus elején - a szövetséges fősereg fényes győzelmet aratott NagyharsánynáX a török nagyvezér hadserege felett,28 s az augusztus 13-14-i haditanácson úgy döntöttek, hogy az idő előrehaladott volta folytán elállnak Belgrád ostromától. S ekkor álltak elő ismét Miksa Emánuel és Bádeni Lajos rég dédelgetett tervükkel, hogy egy „seprato corpo”-val Eger ostromára vonulhassanak; nyilván részesei kívánnak lenni a már blokád alatt tartott Eger bevételének. De Károly herceg elutasította kérésüket, és császári jóváhagyással a Szerémség és Erdély elfoglalására vonultak hadai. Miksa Emánuel és Bádeni Lajos bosszúsan távoztak a szövetséges főseregektől, sőt sietve elhagyták az országot.

Lotharingiai Károly herceg Friedrich Veterani tábornokot küldte csapataival Eger alá, de mielőtt elindult volna a hadsereg Erdély felé, a fővezér Vete- ranit visszarendelte, s helyette Serau tábornokot vezényelte Eger térségébe.29

Eger 6-7 hónapos szoros blokád alatt egyre kínzóbb éhezés, majd pedig a tél beköszöntésével, tüzelőutánpótlás híján a dermesztő hideg kínozta és pusztította a törököket Eger falai között.30

Apafi Mihály erdélyi fejedelem kereken megtagadta a nagyvezér parancsát, hogy élelmiszert szállítson a szorongatott helyzetbe jutott egrieknek. A körülzártak egyre borzalmasabb helyzetéről hiteles képet nyújtanak az Egerből kicsempészett, de a zárógyűrün elfogott leveleik.31 Számosán, még Ali, az alajbég is, az éhenhalás elől kiszöktek Egerből, s a blokád sáncaiba menekültek.

D’Oria rendszeresen tájékoztatta az Eperjesen tartózkodó Caraffát az események állásáról, s a tábornok több levélben szólította fel Rusztem pasát Egernek „jó feltételek mellett” való feladására, de a beglerbég el sem olvasta leveleit.32

Végül november végén, amikor már „háromszázan megegyeztek a vár és

78