Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei
raffa altábornagy Eger megostromlása mellett érvelt, azt állítván az 1687-es hadműveletek középpontjába. A dél felé előretörő szövetséges keresztény hadak hátában veszélyes dolognak ítélte ellenséges kézben hagyni az erős Egert. Azt állította, hogy az egriek máris annyira meg vannak rémülve, hogy amennyiben terve szerint erős kézzel megtámadja, a lakosság odahagyván a várost, a kitört pánikban a várba menekülne, ahol azután a gyújtóbombák megtennék a magukét. Azt állította levelében, hogy „gyújtó tüzérséggel. . . 10, legfeljebb 12 napig tartó ostrommal" biztosan el fogja tudni foglalni Egert. Kijelentette, hogy mivel mindennek gondosan utánajárt, „expeditio”-ja biztos sikert ígér. „Nem nagyszerű dolgot de biztosat javaslok- írta.19 Az Udvari Haditanács hosszadalmas vita után ugyan elfogadta Caraffa tervét, de azt hamarosan elvetette, mivel a gyújtó ostromot („incendiaria op- pugnatio”) embertelennek minősítette, „tudniillik városok felgyújtását minden uralkodó és hadvezér bűnnek tartja. ” Caraffa szemére vetették azt is, hogy még Munkács várával sem tud boldogulni, noha annak védelmét csak asszony vezeti.20 Erre Antonio Caraffa bizalmas levéllel gróf Franz Kinskihez fordult, kifejtve bécsi barátjának, hogy nagyszerű és biztos tervét irigy vetélytársai („ae- muli”) buktatták meg. „És ki ócsárolja az ostromló tüzesszerszánokat a török ellen? - írta. - Azok a biztos megadás hasznával járnak. A hadseregnek szerencsét, és Egernek 8 nap alatt való megszerzését ígérik. ” Kijelentette a tábornok, hogy ragyogó egri tervével ő pusztán „katonai kötelességét teljesítette. ”21 Kinski gróf Caraffa levelét átadta a császárnak, aki azzal nyugtatta meg generálisát, hogy nem vetélytársai buktatták meg egri tervét, hanem „a katonai dolgok hasznos volta. ”22 Lotharingiai Károly herceg főparancsnok 1687-re a drávai híd elfoglalása mellett három hadműveleti tervezetet dolgozott ki: Belgrád, Eger és Székesfehérvár, valamint Várad elfoglalását. Egert azonban Várad elé helyezte, hogy ne maradjon a dél felé előretörő hadai hátában erős ellenséges vár és népes helyőrség, s hogy az egri törökök ne háborgathassák portyázásaikkal a dél felé haladó szövetséges konvojokat. De Eger közelebb is fekszik az utánpótlási bázisokhoz, mint Nagyvárad, s „az ellenség - irta, - csak nagy késedelemmel és súlyos nehézségek árán seregeiket oda. ’,23 E hadműveleti tervről nyilván tájékoztatást kapott Antonio Caraffa altábornagy is, melyből egyébként csupán Eger visszafoglalására került sor. Caraffa március 13-án azt jelentette Eperjesről Dietrichstein hercegnek Bécsbe, hogy április 5-éré rendelte el a csapatok indulását Eger felé („versus Erla”). Március 15-én pedig már arról írt, őt küldik, hogy „április 5-én Eger bombázására vonuljon." Caraffának a császári főudvarmesterrel folytatott levelezése egyértelmű fényt derít munkácsi kudarca árnyékában a katonai dicsőségre áhítozó eperjesi hóhér egri terve rugóira: „Kérem az Istent, segítsen és adja meg nékem a győzelem hatalma révén a hírnevet megszereznem!" E mondatában rejlik a magyarázata későbbi egri tetteinek.24 Az első hiteles adat, mely Eger megvételére érkező csapatok megjelenését tanúsítja: 1687. június 12. Donat Heisster altábornagy ekkor katonáival a vártól 15 km-nyire, Makiár falunál táborozott.25 Az Eger megvételére felvonult magyar és német hadak parancsnoka Giovanni Battista D’Oria alezredes 77
