Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről
Van e versezetnek egy terjedelmes, a „forgandó szerencséről” szóló elmélkedő része, melyben Koháry alkalmat talál hazafias érzületének kifejezésére is. Az óhajtott szabadságnak - melytől a forgandó szerencse megfosztotta -, ha újra birtokába jutna, nem lenne más célja, mint királyát szolgálva ismét a török ellen harcolni, mely éppúgy keresztényi erény, miként az Istennek tetsző, a világi hívságokat megvető alázatosság. Idézzük a vonatkozó strófákat: Jutnék hogyha mégis, a szép szabadságra, s-az én királyomnak, hiv szólgálattyára, s-pogány ellen vivő, erős táborára, vágyódnám Töröknek, vére óntására. És hogyha valahogy, én is szerencsére, találnék s-akadnék, el-bágyadt Törökre, talán úgy löhetném, hogy ki folyna vére, s-Isten áldásábúl, hághatnék fejére. Aziránt jól tudom, únalmom nem lenne, arra vágyó szivem, örömére térne, kévánt vigasságot, igen bőven nyerne, s-engemet fölötte, meg örvendeztettne. Tapodni a pogányt, mert bizony tisztesség, annak rontására, gerjeszt keresztyénség, és minden jó magyart, fel indít vitézség, s-régi eleinkrül, reánk szállott dücsőség. Ezeket úgy hiszem, szabad el-gondolnom, tiszta igaz szivbül, igazán kévánnom, kelletik de minthogy, nékem raboskodnom, héában úgy látom, illyekre vágyódnom. Nos, a vágyódás a szabadság után nem volt utópia, Koháry fogságának 1686-ban vége szakadt s alkalma nyílott a török elleni harcokba bekapcsolódni. Nem rajta múlott, hogy rövid hadi élet után a kényszerűség ismét a poézis művelésére késztette . . . Kérdés mármost, vajon a Koháry költészetének 1687 előtti anyagáról mondottak érvényesek-e, s milyen mértékben a sebesülése utáni verstermésre? A megrokkanás ténye s az ebből fakadó körülmények jelentettek-e olyan ihlető erőt, miként a fogságé, amidőn vasra verve, íróeszközök hiányában jó ideig csak emlékezetében őrizhette „éjjel nappal bézárt fogházában” „koholt verseit”? A továbbiakban e kérdésekre keressük a választ. E rövid vizsgálódás tárgyául Üdő mutatás közben Szerzett Versek című,17 468 strófát számláló, tizenkét részből, egy a „kegyes olvasóhoz” intézett ajánlásból, a „mostoha szerencséről” elmélkedő versezetből, s egy Szűz Máriához intézett fohászból átló mű kínálkozik. Két okból is. Egyfelől az egri ostromra 278
