Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről

kifejezetten hősies helytállást követelt, annak illusztrációjaképpen idézzük Gyöngyösi Istvánnak Koháry börtönéveiről tudósító sorait: „Sovány ebédét és tisztuló szükségét egy helyben végezte. A levegő égnek tikkanó rekedtségéből a régi szemétnek nedves penészéből származott dohossággal szédelegtető és ugyanabból szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor serkenge- tésekkel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző és másféle nyomorúságokkal teljes rabságokban tárták.”31 S még riasztóbb a kép, amit maga Koháry rajzol börtönéveiről:,,. . . engemet mindenütt s mindenkor magányosan, rekesztetve tartatott (ti. Thököly Imre - LI.) . . . egy kőfolyosó alatt olly szurdékban, meliynek ablakja nem csak vas rostéllyal, hanem kő fallalis be volt csinálva éjjel nappal szüntelenül . . ., majd éppen két egész esztendeigh egyedül bezárva raboskodtam, s nem is volt senkivel szabados beszéllenem, sőt senkit nem is láthattam . . .”32

E megpróbáltatásokkal teli, helytállást, önuralmat kívánó esztendők esztétikai hozadéka a Sok ohallás közben ínség Vise Lésben éhség szenVeDésben keserVes rabságban MVnkáCs kővárában szerzet Versek címen ismert lírai teljesítményben öltött testet. A megmaradás verseinek is nevezhetnénk e költeményeket, mert szerzőjük általuk maradhatott hű a barokk kori ember életelveihez, olyanokhoz, mint a hűség, a helytállás, a hősiesség, s ezekkel együtt az e világi lét jelentéktelen voltának elfogadása az öröklét reményében. És persze hordozói e költemények mindama jegyeknek is, amelyek a barokk poétika szabályaiból következnek. A szilárd központot nélkülöző szerkezet, az epizódok gazdagsága, a moralizálás, a gyönyörködtető és tanító szándék, az allegorizálás, a „vallásos életeszme propagálása”, a meghökkentő, némelykor már naturalisztikus képalkotás, az ellentétek halmozása, a bonyolult, a szillogisztika jegyében álló mondatfűzés, látszat és valóság szándékolt felcserélése, az élet álomként való ábrázolása, a leírásokban érvényre jutó zsúfoltság, a valóság spiritualizálása, a feszültség, a nyugtalanság érzetének kifejezése stb.

Nem lehet feladatunk a kötetnyi verskompozíció interpretálása, ám az imént felsorolt jellemzők szükségessé teszik legalább egy, a legjelentősebbek közül való szerzemény vázlatos bemutatását. A Vasban Vert rabnak, bVs eL- MéVel fáraDVa, Versekben Vett sétáLása c. mű33 ui. alighanem a legjelentősebb Koháry-versek egyike. Egy részlete, a barokk „fontána” hamisítatlan barokk leírása Bán Imre barokk-antológiájának is egyik szemelvénye lett.34 Olyan műalkotás ez, amelyben

.......mint egy gyűjtőlencsében láthatjuk Koh

áry István költészetének számos jellemző vonását”.35 Mindjárt az első strófákban a pompázó barokk kertkultúra megjelenítésével lepi meg olvasóját. Van itt „Zöld Rosmaring”, „piros Rósa”, „feir Liliom”, „kék Narcissus”, „megy szinü és sárga, tellyes Ivolya”, „Levendula”, „Gyenge szép illatú, felnőt Gelzamin”, „ki nyílt Tulipán”, „nagy öregszekfű”, „Majoránna Pésma”, melyek káprázatos színvilága és bódító illata a valóság érzetét támasztja: a költő képzeletbeli sétája közben látja őket, mi több, illatuk és látványuk hatása alatt úgy érzi: „rabsága bűzébűl” szabadult. A virágok látványának s illatának káprázatából alig ocsúdott, a park máris újabb meglepetéssel szolgál. Egy labirintusba jut s onnét egy tóhoz, mely halak sokaságát kínálja, övezetében „Nagy szép mulató hely”, mely „húszon négy faragot, márvány

275