Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről
Lőkös István „ÜDÖ MULATÁS KÖZBEN SZERZETT VERSEK KOHÁRY ISTVÁN KÖLTÉSZETÉRŐL Koháry István költészetének irodalomtörténeti mérlegelése mostohának semmiképp sem mondható. Irodalomtörténeti bibliográfiánk három összefoglaló méltatást és mintegy másfél tucatnyi tanulmányt, cikket tart számon, mint legfontosabbakat.1 Ezek egy része a múlt századból, más része a felszabadulást megelőző évtizedekből való. Az 1945 utáni hosszabb-rövidebb interpretációk száma sem kevés, ami arra vall, hogy Koháry költői teljesítményét diszciplínánk a kor magyar lírájának konstellációjában is számottevőnek ítéli. Az 1957- ben Bóka László és Pándi Pál szerkesztésében megjelent irodalomtörténet vonatkozó fejezetében Bán Imre pl. Koháry mesterségbeli tudására figyelmeztet, hangsúlyozva, hogy „Koháry ügyes verstechnikus, mind a Balassi-strófát, mind a Gyöngyösi-féle tizenkettőst hibátlanul kezeli.2 A kézikönyv második kötetének Koháry-fejezetében ugyanő Koháry költői oeuvre-jének „hangulati egységéről”, moralizáló, valamint „látomásos, allegorizáló” jellegéről, a főúri környezet rajzában a barokk leírás „sikerült” változatáról szól, s természetesen arról is, hogy ez a líra „fráziskincsét”,,. . . a magyar nyelvű udvari költészetből merítette; a moralizálást, a mesterségbeli fogásokat és a szerkezeti megoldásokat a jezsuiták iskoláiban tanulta.”-1 Jeleníts István egy Koháry-vers (Ez világot senki által nem élte, sem kedvére mindenkor, bú nélkül nem élte) vizsgálatának tanulságait összegezve - egyebek között - arra figyelmeztet, hogy Koháry tudatosan módosította a Balassi-strófa tizenkilences sorait s így „. . . az a módosított Balassi-szak, amellyel első füzetében találkozunk, átmenet az eredeti Balassi-strófa változatosabb lírizmusa s a tizenkettesek személytelenül méltóságos világa közt, ahogy nyelvi megoldásai is Gyöngyösiéhez közelednek”.4 A versből áradó „költői-emberi magatartást” érintve utal ennek a „sztoikus-keresztény filozófiában” gyökerező „tartózkodó, szemlélődő” jellegére, amelyet egy „bibliás- keresztény eszmevilág” tarkít.5 Az 1945 utáni legterjedelmesebb Koháry-dolgozat szerzője, Varga Imre a teljes oeuvre-re is figyelve konstatálja, hogy a mintegy tízezer verssorra tehető Koháry-életmű „. . . a magyarországi udvari szellemű barokk líra betetőzése”.6 A Koháry-líra iránti irodalomtörténeti érdeklődés újabb jele az a kisebb, a Koháry-életmű kronológiai helyével kapcsolatos polémia is, amelynek kezdeményezője, Szigeti Csaba „. . . a XVIII. század első negyedének irodalmában . . .” véli kijelölhetőnek Koháry helyét, abból kiindulva, hogy az életmű -a versek egy jelentős hányadának kinyomtatása okán-1720-ban „. . . érkezett az irodalom intézményébe . . .”, így „. . . ez az időszak adja meg valódi értelmezési kontexfusát . . .”7 A Szigeti javaslatára reflektáló Varga Imre fent idézett tanulmányának okfejtése és eredményei alapján továbbra is vallja, hogy a Thököly fogságában 1682-86 között szerzett Koháry-versek a barokk 269
