Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
viharban teljesen tönkremenjenek, tizenhét faluról menekültekkel együtt a közeli Somlyó szigetére menekültek, és ismét az éhségtől gyötrődve késő őszig ott tartózkodtak, amíg haza nem tudtak térni. Buda visszafoglalása után a keveiek azzal kecsegtették magukat, hogy ezentúl minden jóra fordul, de sokkal szerencsétlenebbül ütött ki a dolog, mint ahogy elképzelték. A polgárok visszatértek, hogy a telet a városban töltsék”. (Uo. 143-144.) 92. A bírói krónika is megemlíti a nélkülözéseket: „1686. Gacs Istvány Takács Gergellyel; az Sovány Szükségben viselték a bíróságot az Somlyóban”. (OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 19. fol.) A prédikátorok jegyzéke szintén beszámol a Somlyói futásról: „1686. Itt az Ecclesia vezéreltetett az Duna mellyéki helységekbül az Somlyó Szigetiben futott es osztán onet ide be szállott Ecclesiak Praedikatoritul”. (Uo. 6. föl.) Bognár József, a reformkori monográfus 1830 táján még megtekinthette a Somlyón „az ekkoráig fennmaradt sírdombok, keresztek’ s egyéb épületek némelly mohosuk romjai”-t. (Bognár 1843. 59.) 93. A menekülők Ráckevére betelepülésének pontos időpontja nem ismeretes. Ráday Gáspár Pest megyei alispán 1686. december 2-i jelentése szerint Ráckeve lakói „teljesen szétszóródtak”, viszont helyükre kiskunságiak és mások menekültek. (PML. IV/l/a-1. Pest-Pilis-Solt vármegye jegyzőkönyvei VI. t. 1680-1695.), 48-49. Losonc, 1686. XII. 2. Ráday Gáspár alispán és társai jelentése a megye adóösszeírásáról, helyszíni szemléjük alapján, a portaszámok kiigazítása végett. (Vö. Fenyvesi 1987. 106., 115.; Kosáry 1965. 27-28.) A vármegye 1686. október 19-én rendelte el az összeírást, melynek eredményét november 20-án terjesztették fel a nádor-főispánhoz, Ráday alispán külön jelentésével együtt. (PML. Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése jegyzőkönyve VI. t. 45-46. Gács, 1686. X. 19.; 48-49. Losonc, 1686. XII. 2.; MOL P125. Esterházy Pál nádor iratai. Missiles. 50. cs. 4734. nr. Gács, 1686. XI. 20. Pest megye rectificalt portajegyzékének felterjesztése helységenként, a szolgabírói dist- rictusok rendjében, Ráday Gáspár alispán külön jelentésével a nádorhoz.) Eszerint a megyei adóbiztosok valamikor novemberben járhattak Ráckevén, ahol helybelieket még nemigen találtak, csupán máshonnan menekülteket. Tanulságos a török táborban tartózkodó erdélyi követ, Baló Mátyás november-16-i jelentése Nándorfehérvárról: „A körösiek, kecskemétiek, dömsödiek és az Duna-szigetekben megmaradt több hódoltsági emberek, nem tudom metu futurorum malorum-é (az elkövetkezendő rosszaktól való félelmükben), avagy csak az némettől tamquam exploratores subornáltattak (mintegy kémként rendeltettek), itt vannak, és fninden engedelmességet deferálják (ajánlják), ide is tartván a dolgoknak bizonytalan kime- netelitől”. (Szakály 1986. 469.) Mindezek alapján a ráckeveiek hazatelepülését november második felére tehetjük. Összhangban áll ezzel Bél információja, aki szintén azt hallotta idős adatközlőitől, hogy a tél megpróbáltatásai elől tértek vissza lakhelyükre. (Bél, Pest . . . 1977. 144.) így mintegy négy és fél-öt hónapot tölthettek el a Somlyón a legkitartóbb csoportok. 94. Budát 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a keresztény csapatok a töröktől. Beck várparancsnok már a visszafoglalás első hetében adóztató - hadirobotoltató parancsokat küldött szét Pest megyébe, Kecskemétre, Nagykőrösre, a Duna mellékére, a Kiskunságba. (Lásd Hornyik János, Szilády Á.-SzilágyiS., Gyárfás I., Kosáry D. és Fenyvesi L. munkáit, továbbá Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban. Tanulmányok Budapest múltjából, V. 1936. 242-270.; H. Pálfy Ilona i. m. 474-487.) 95. Buda térségéből 1686. szeptember 3-nak hajnalán visszavonuló Szülejmán nagyvezér mintegy 1500-2000 fős csapaterősítést vezényelt Székesfehérvárra, s ezzel egyidejűleg Haszán fejérvári szandzsákbéget kinevezte (címzetes) budai vezírpasává, az előző napon hősi halált halt Abdurrahman névleges utódjaként. Utódja, Ahmed pasa adta fel a Budát és a Duna vonalát még másfél évig nyugtalanító Székesfehérvárt 1688. május 9-én, majd tíz nap múlva kivonult maradék őrségével a vár mellé; végül 20-án a magyar huszárok fedezete mellett útnak indultak a Duna felé, Belgrád irányába. (Bél, Fejér . . . 1977. 103-104.; Károly János: Fejér vármegye története II. Székesfehérvár, 1898. 284-286.; Jenei Károly: Székesfehérvár körül- zárása és visszafoglalása 1688-ban. A Fejér Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1971. 8.; Hornyik 1862. III. 170-172.; Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. 1983. 201.; R. Várkonyi 1984. 339.; Barta i. m. 244.; Fenyvesi 1987.109., 111., 122-123.) 96. „A polgárok visszatértek, hogy a telet a városban töltsék. Mihelyt ezt a székesfehérvári törökök megtudták, fegyveres követeik útján követelték az adót, amivel tartoztak, és azzal fenyegetőztek, hogy ha a felszólításnak nem tesznek eleget, tűzzel-vassal kegyetlenül elpusz261
