Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében

títják őket. Azután eltávoztak a követek haza, de a ráckeviek, akik már egy vassal sem rendelkeztek és tanácstalanok voltak, elkezdték a várost árokkal körülvenni, hogy a törökök támadása ellen meg tudják magukat védeni. De még be sem fejezték a munkát, amikor megjelent az ellenség, a várost megtámadja, az adót a kínzások minden fajtájával kicsikarja, s az igen megvert polgárokat majdnem megfojtják. Ezt a szerencsétlen fordulatot az azt követő élelemhiány még keservesebbé tette.” {Bél, Pest . . . 1977. 144.) Buda elfoglalása után, a nagyvezér parancsára, Haszán pasa megerősítette Székesfehérvárt, főleg a budai kaput, s állandó adó- és szolgáltatásköveteléseivel, hódoltató portyáival zaklatta a Duna mindkét partvidékének lakosságát, helyenként a Tisza vonaláig. 1686 novemberében Leopold Beck vezérőrnagy, Buda katonai parancsnoka az újonnan érkezett ezreden kívül még hatezer gyalogot kért a Haditanácstól, mert a török a lakosságot folyton nyugtalanította. Hivatkozott arra is, hogy a székesfehérvári pasa, aki budai vezírnek hívatja magát, egyre újabb településeket hódoltat be Buda északi és déli térségében, így legutóbb Szigetmonostort, Pócsmegyert, Tótfalut és Dömsödöt is. (Bánrévi i. m. 246.; Kosáry 1965. 26.; R. Várko- nyi 1984. 339. ; Jenei i. m. 8. ; Fenyvesi 1987.122.) December végén olyan értesülések érkeztek a fehérvári törökökről, hogy „Nem portyáznak ugyan Buda táján, de gyűjtik az élelmet, s Buda felé a falvakat mind felgyújtással fenyegetik, ha ki nem adják a gabonát és a szükséget”. (

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683- 1718. A Fővárosi Könyvtár Évkönyve. Bp. 1935. 118.) Ilyen viszonyok között a budai német hadvezetés hiába utasította a helységeket, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a törökkel. Székesfehérvár budai vezírpasává kinevezett parancsnokai - Ahmed, majd Haszán pasa -1686 őszétől másfél éven át szüntelenül adóért zaklatták a távoli Kecskemétet és Nagykőröst is. (Hornyik 1862. III. 170-189.; Kosáry 1965. 26.; Fenyvesi 1987. 122. 67. jegyzet.) Végül a császári hadvezetés 1687-ben elhatározta Székesfehérvár körülzárását, „hogy véget vessenek az ottani őrség portyázásainak. Alig volt ugyanis olyan nap, amikor nem pusztították vagy Buda környékét, vagy a közelebbi vidéket, meg a Bakony erdőségét”. {Bél, Fejér . . . 1977. 103-104.) A bécsi Haditanács csak 1687. május 22-én utasította a Magyar Kancelláriát, hogy a győri generalatus egységeivel vetesse blokád alá Székesfehérvárt. {Jenei i. m. 8.)

97. Budára császári sorezredeket, Pestre - Koháry István vicegenerális vezetésével - magyar huszárokból és hajdúkból álló helyőrséget vezényeltek, akik azonban nem tudták elhárítani a székesfehérvári törökök adóztató-sarcoltató-behódoltató rablóportyáit. (Lásd az 1-4. és 94-96. jegyzetet, továbbá PML Közgy. jegyzőkönyvei VI. t. 1-83.; Borosy 1985. 34—60.; Illyés 1975. 109-118.; Kosáry 1965. 24-27.) Jellemző, hogy a budai pasa címét viselő székes- fehérvári szandzsákbég 1686-1687 telén kísérletet tett Buda árulás útján történő megszerzésére is, de a cselszövést leleplezték, az összeesküvőket kivégezték. {Barta i. m. 244.; Nagy László 1986. 213-215.)

98. A ráckevei bírók hivatalos krónikás protocolluma 1687-re datálja ezt az eseményt: „1687. Aporkai Balog János, Laczhazi Eőreg Szabó Istvánnal. Ezen Balog János egy asszonyon erőszakot akarván tenni; tisztitül meg fosztatott, Molnár András választatott helyeben. Ezekk idejikben vétetett az Város árokkal kőrnyül az Fehir vári Tőrőkk fenyegetesi miatt”. (OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 19. fol.)

99. Bél Mátyásnak azt vallották a ráckevei visszaemlékezők, hogy a pusztító török portyára még a körülárkolás befejezése előtt került sor. {Bél, Pest . . 1977. 144.) Mivel a ráckeveiek és a környékbeli 17 település menekültjei 1686 késő őszén, a fagyok beálltáig még a Somlyón nyomorogtak, s csak utána szálltak be Kevibe, bizonyos, hogy a hátralévő pár hét alatt, a téli nagy hidegek és a havazások idején már semmiképpen sem foghattak hozzá a mezőváros körülárkolásához. Erre csak 1687 tavaszán kerülhetett sor, amikor már kiengedett a fagyott talaj, s még nem került sor SzékesfehérvárJcörülzárására. Az árok- és sáncrendszer elkészítéséhez az 1687. április 24-én (Szent György napján) megválasztott Balog János bíróságában kezdtek hozzá, majd utódja, Molnár András alatt fejezték be. Ekkortájt érte Kevit a fehérvári törökök portyája is, nyilvánvalóan májusban, hiszen júniusban már ostromzár alá vették Székesfehérvárt. (OSZK Kézirattára Föl. Hung. 2904. 19. fol.; Jeney i. m. 8-16.; Fenyvesi 1987. 123. 68. jegyzet.) Ennek ellenére számos helytörténeti munka 1686-ra keltezi az eseményt. E tévedés a Magdics István által közzétett, csekély tudományos értékű ráckevei kiadvány hibás közlésére megy vissza, akinél az 1685-ös, az 1686-os és az 1687-es bírói

262