Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
„Sok Kőzzűlűnk az Eb es az Macska hússal;107 úgy élt (:ha Kaphatta:) / mint gyenge malaczal; meg töltötte gyomrát Tölymak Pogácsával / gyékény tövet rágott Szíve fájdalmával”108 - rekeszti be az átélt borzalmak előszámlálá- sának hosszú sorát a ráckevei nótárius, aki befejezésül természetesen nem mulasztja el imára kulcsolt kézzel a ’felsőbb hatósághoz’ fohászkodni, szánja meg sokat szenvedett híveit, s ne adja ki őket többé semmilyen prédára.109 Mihály deák siralomversének értékelése Műfajából és tartalmából fakadó sajátosságaiból adódóan a ráckevei veszedeleméneket háromféle szempontból állíthatjuk a kritika mérlegére. Láthattuk, hogy mint szépirodalmi alkotás, különösebb művészi értékkel nem rendelkezik;110 efféle, igen gyenge verselésű költemények, megtűzdelve néhány szép költői képpel, százával maradtak ránk a török időkből, jóllehet ezek nemigen emlegetik Buda ostromait."1 Nem sokkal több különlegesen sajátos értékére mutathat rá az irodalomtörténeti jellegű megközelítés sem. Az epikus költemények csoportjába tartozó históriás vers ekkor már régen túlélte önmagát, s a hanyatlás tendenciái rányomták bélyegüket e nagy múltú műfaj lírai betétekkel megtűzdelt válfajaira, a siralomversekre is.112 A ráckevei veszedelemének semmilyen, irodalomtörténetileg értékelhető sajátosságával nem emelkedik ki a korabeli siralomversek szürke tömegéből, melyek Csep- regtől Somorjáig, Kecskeméttől Debrecenig mindenütt hasonló módon tükrözték vissza a népesség háborús megpróbáltatásait.113 Egészen más eredményhez jutunk azonban, ha a versezet helytörténeti mondanivalóját vesszük szemügyre.114 Az utóbbi fél évtizedben rendkívüli módon megnőtt a magyar történelemtudomány érdeklődése Buda ostromai és a török kiűzésével kapcsolatos kérdések iránt.115 A korábbi és az újabb köztör- téneti-hadtörténeti kutatások eredményeiből, a Pest megyére, a Csepel-szi- getre és Ráckeve történetére vonatkozó könyvészeti anyagból,"6 no meg a még közöletlen források mondanivalójából117 megállapítható, hogy a siralomvers a történelmi valóságnak megfelelően, viszonylag részletesen és időrendben követi nyomon a földönfutóvá váló népesség viszontagságait Buda első ostromától, 1684 nyarától a székesfehérvári törökök második támadásáig, 1687 tavaszáig.118 Ehhez hasonlóan részletes beszámolót 1686-ból - a baranyai Duna-mellék népének „nagy futásáról” - egyedül Gyimóti István vörösmarti lelkész tollából ismerünk, prózában írt önéletrajzi visszaemlékezés formájában, melyet Szakály Ferenc tett közzé a História 1986-os budai emlékszámában.119 Mihály deák veszedeleménekének egyes adatközléseit nagy pontossággal megerősítik olyan helyi, Csepel-szigeti és Pest megyei forrásféleségek, mint a ráckevei bírók krónikája,120 a kévéi prédikátorok krónikája,121 a kirabolt református templom felszerelését pótló adományok listája, melyen például a versszerző nótárius egy perzsiai szőnyeggel szerepel,122 továbbá az Esterházi család zólyomi, grófi ágának Csepel-szigeti uradalmi irategyüttese,123 a török és a magyar adóztatásra vonatkozó adatsorok,124 Pest megye köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvei,125 levelezésanyaga,126 a felszabadító háborúk idejéből fennma245
