Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
radt kartográfiai irategyüttes, mely a Csepel-sziget térképén kívül Ráckeve mezőváros látképét és épületeinek alaprajzát is tartalmazza,127 valamint sok egyéb szórványadat, például a Boldogasszony görögkeleti templom reneszánsz bejáratának kőkeretébe bekarcolt német nevek az 1680-as évekből.128 Aprólékos részletességgel megerősítik a Szabadszállási-versezet közléseit a tudós polihisztor, Bél Mátyás kiskunsági és ráckevei adatai is.129 Bél maga mondja el, hogy a régi öregek visszaemlékezésein kívül elsősorban a mezővárosi archívum irataira támaszkodott.130 A siralomvers és Bél leírása között egyetlen lényeges dátumbeli eltérés tapasztalható. Tudniillik a történeti geográfiai munka szerzője a mezővárosra zúduló lengyel támadást kifejezetten 1683- ra keltezte, Sobieskiék bécsi szerepléséből kiindulva,131 noha Buda sikertelen ostroma 1684-ben volt, mint ahogy a ráckevei bírók és a prédikátorok krónikái is erre az évre datálják a település kirablását a lengyel és a német hadak által. Semmi kétség, nem Mihály deák tévedett egy évet, hanem Bél Mátyás, aki másfél emberöltővel az események után, az 1730-as évek közepén járt itt.132 Az Angyali-szigetre, Becsére és a Somlyó-szigetre menekülés tényét ugyancsak megerősítik a korabeli források.133 Sőt, Bognár József, a Csepel-sziget első monográfusa még az 1830-as évek végén is nyomára tudott bukkanni a Kis-Duna két szigetén az egykori földönfutók sírhalmára, keresztjeire, az általuk elszórt pénzdarabokra és ideiglenes hajlékaik „mohosult maradványaira”.134 Nem túlzás a siralomvers ama közlése sem, hogy a ráckeveieken kívül még 17 más településről érkeztek földönfutók a Somlyóra. Ugyanezt olvashatjuk a bírói krónika 1686-os feljegyzései között is.135 Ha pedig átvizsgáljuk az 1684- et követő évtized vonatkozó iratait, akkor megállapíthatjuk, hogy összesen 26 helység földönfutóinak adott menedéket ez a terület.136 A Csepel-sziget- ről ide húzódott Szigetszentmiklós, Tököl, Ráckeve, Szigetbecse és Makád népe. A Duna'jobb partjáról Fejér és Tolna megyékből érkeztek menekülők, jelesen Ercsiből, Adonyból, Rácalmásról, Dunapenteléről, Dunaföldvárról és Bölcskéről. A folyó bal partjáról képviseltette magát Pest, Dunaharaszti, Taksony, Aporka, Pereg, Dömsöd, Dab, Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse és Solt lakossága.137 Nem hiányoztak menekülő csoportok a Felső-Kiskunság valamennyi helységéből, Lacházáról, Kunszentmiklósról, Szabadszállásról és Fülöpszállásról.138 Nemcsak magyar, hanem délszláv bujdosókat is befogadott a Csepel-szigeti mezőváros;139 a bírói krónika 1689-es bejegyzése szerint a rácok ekkor költöztek vissza Dunaföldvárra.140 Pest város határpereinek a Fővárosi Levéltárban őrzött, 17. század végi-18. század eleji iratkötegei pedig arról tanúskodnak, hogy számos idős „fatens” eskü alatt tett vallomásában számol be a Pesttől Dömsödig húzódó Duna-balpart pásztorainak, rideglegényeinek, halászainak és tőzsérgazdáinak időlegesen a Csepel-szigetre, Rácke- vére költözéseiről a török idők végétől a Rákóczi-szabadságharc bukásáig, ezeket azonban jobbára nehéz konkrét évhez kötni.141 Megállapíthatjuk tehát, hogy a Szabadszállási Mihály ráckevei nótárius által írt siralomvers elsősorban a történelmi mondanivalója révén képvisel különleges értéket, mivel jól ellenőrizhető közlései egyetlen esetben sem a képzelet szüleményei, a jeremiádos kesergésekkel, a földöntúli erőkhöz való 246
