Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
tükrözhetett az országos gondok rendkívül bonyolult szövevényéből a Ráckevéra és a Somlyó-szigetre menekülő, írástudatlan falusi parasztok gondolkodása, mentalitása.57 A siralomvers tartalmi mondanivalója58 Az első 5 versszakban Mihály deák az olvasóhoz és magához a mezővároshoz intézett költői fohászkodás keretében elpanaszolja, milyen keserves megpróbáltatások késztették verse megírására. Ebben a részben a lírai panaszkodás erőteljesen keveredik az elbeszélő mozzanatokkal. Jelzi, hogy bár a lakosok nem jutottak keserű rabságra, de igen sok sanyarúságot kellett elszenvedniük. Csaknem „fél halált” jelentett számukra, hogy meg kellett válniuk szép lakóföldjüktől, a jó Ráckevitől. A versben tehát hangot kapnak a lakóhelyszeretet közvetlenebb lírai megnyilvánulásai is.59 A verselgető deák elpanaszolja, hogy Buda megszállása idején minden keresményét és jószágát eltékozolták a város népének. Az egész Duna-mellék elpusztult, népük Kevibe futamodott. Azonban itt is fegyverrel keresték sokuknak az életét, emiatt azután a túlélők siralommal ették korpás kenyerüket. A megpróbáltatásokról panaszkodó mezővárosi jegyző évszám, hónapok és napok szerinti, pontos datálást továbbra sem ad, de a 6. strófától áttér az események kronologikus rendben történő elmondására. Először egy lengyel portyázó sereg tört a Budához közeli kisvárosra.60 A lakosok, miként az általánosan szokásos volt, békesség okáért egy oltalomlevelet váltottak ki tőlük,61 melyben a lengyelek kötelezték magukat arra, hogy megvédelmezik a polgárok javait, csak a könnyebb és biztonságosabb megőrzés végett hordjanak össze minden értékesebb holmit a kálvinista parókiára.62 Ez meg is történt, mivel a hiszékeny lakosok igen megörültek az ígérkező katonai oltalomnak. Nagy sietséggel minden értéküket, ruhájukat és más mozdítható javaikat ládákba pakolták,65 majd ezeket a parókiára hordták. Nem is sejtették, hogy az álnok és gonosz lelkű lengyeleknek az ördög már régen a szívükre ült. Ezt követően, hogy a kedvüket keressék, velük együtt ettek és ittak.64 Ezután történt a váratlan fordulat, mely miatt koldusbotra jutott a mezőváros kiszolgáltatott, gyanútlanul örvendező népe. Lassanként ugyanis megnyugodtak s elhitték, hogy az idegen katonák megelégednek a menlevélért kapott szép summa sarcváltságpénzzel, és semmi kárt nem tesznek. Mert miután a lengyelek jól belakmároztak és kedvükre iszogattak, írásos ígéretüket megszegve, rátörtek az egy helyre hordott javakra, és ládástól elraboltak mindent. A nótárius szerint a lengyel tette a városban a legelső és a legnagyobb rablást.65 Még azok a ráckeviek járták a legjobban, akik a ládákba pakolt értékeiket odakint hagyták a saját udvarukban. Ezek ugyanis megmaradtak, bár nem sokáig. Tudniillik a budai ostromtáborba66 visszaérkező lengyelek dús hadizsákmányát a németek fájó irigységgel szemlélték, ók maguk is kedvet kaptak a veszélytelen prédálásra, így aztán csakhamar zokogó sírásra fordult megint az egyszer már kifosztott mezőváros lakóinak ügye, mivel a németek fegyverrel siettek ellenük, végső pusztulásukat okozva.67 Ezek után kíméletlenül elraboltak mindent, portáról portára haladva. 241
