Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
12. Szeged felszabadítása, 1686. Falikárpit Martin kartonja után. Bécs, Kunsthistorisches Museum a két vízszintes hengerre kifeszített láncfonalak alá helyezik, és a szövő a hátsó oldalról, felülről dolgozik. így munkája eredményét - amely a kartonhoz képest fordított állású - csak akkor láthatja, ha az egész darab elkészül. A páros és páratlan láncfonalak szétválasztása pedálokkal történik, a vetülékfonalak bevitelére a vetélőt használják. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a szövő mindkét keze szabad. Az álló szövőszéknél a kartonról a körvonalakat átpauszolják a láncfonalakba és a szőnyeg színe munka közben is látható. A láncfonalak függőlegesen helyezkednek el a két egymás felett felállított hengeren. A fonalak szétválasztása kézzel mozgatott nyüstfonalak és nyüstrudak segítségével történik. Ez a technika így lassúbb a másiknál. A kész szőnyegről nagyon nehéz megállapítani, hogy milyen módszerrel készült. Ha az eredeti karton fennmaradt, akkor ez segíthet: amennyiben a beállítás a kartonon és a szőnyegen azonos, akkor álló szövőszéken készült. Lotharingiai Károly halála után hét évvel, 1697-ben XIV. Lajos a ryswijki békében majdnem egész Lotharingiáról lemondott, és így lehetővé vált, hogy Károly herceg legidősebb fia és utóda, Lipót hazatérjen. Bevonulása - olasz és francia befolyásra kialakult helyi hagyományoknak megfelelően - a legnagyobb ünnepélyességgel folyt le. 1698-ban Charles Herbei és Claude Charles udvari festők tervei alapján két diadalkaput állítottak az ünnepélyes nancyi fogadáshoz. Az egyiket Károly dicsőítésének szentelték, és a magyarországi 215
