Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Rózsa György: Falikárpitok Lotharingiai Károly győzelmeiről
13. Nagyharsányi csata, 1687. Martin rajza. Bécs, Albertina hadjárat legfontosabb eseményeit ábrázoló olajfestményekkel díszítették, amelyeket az urát az emigrációba elkísérő Herbei hozott magával Ausztriából.2 Károlyt ugyanis Lipót császár tiroli helytartónak nevezte ki Innsbruck székellyel. 1700-ban Károly tetemét is Nancy-ba szállították és a ferences templomban helyezték örök nyugalomra. A festmények ekkor és a temetés évfordulóin is szerepeltek a templom gyászdekorációjának részeiként.' A lotharingiai háznak jelentős falikárpit-gyűjteménye volt. A szőnyegek karbantartására 1698^ban Charles Mité (megh. 1736) nyert udvari szövőmesteri kinevezést.4 Lipót herceg érdeklődését a szövött szőnyegek iránt felesége, Elisabeth-Charlotte orléans-i hercegnő, XIV. Lajos unokahúga is ösztönözte, majd 1700-ban Versailles-ban tett látogatása csak még fokozta. Annál is inkább, mivel a francia királytól megkapta a Nagy Sándor életét Le Brun kartonjai alapján ábrázoló egyik értékes sorozatot.' Kézenfekvő volt, hogy felmerült a gondolat: az alkalmi dekorációkban gyakran szereplő olajfestményeket időt- állóbb és könnyebben mozgatható anyagba tegyék át. Megbízták tehát Mitét az ötdarabos kis győzelmi sorozat elkészítésével. Műhelyének eredetileg Jacques Bain, Anselme Brûlé és Janvier Pierre Lecoq voltak név szerint ismert munkatársai,6 1704-től kezdve a névsor a következőkkel bővült: Jean Depoix, François Sauvage, Antoine Michel (dit Dugravier), aki a párizsi Gobelin manufaktúrából menekült Nancyba.7 A kis győzelmi sorozattal egy időben 16. századi brüsszeli minta alapján egy hat darabból álló hónap-sorozatot is készített, amely 1710-ben lett készen.* A műhely legjelentősebb teljesítménye azon216