Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
R. Várkonyi Ágnes: 1687 és az érdekegyeztetés stratégiái
re, hogy a Habsburg-kormányzat a saját állandó hadseregének kiépítésére fordítva minden erejét, sorsára hagyta, elsorvadásra ítélte, majd redukciók és elbocsátások tizedelték meg. Átmentése, a korszerű követelményeknek megfelelő reformja, a léptékvesztés áthidalása túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1687-et követő évtizedben a legsürgetőbb országos ügy. Legsürgetőbb, de legnehezebb is. Másfél évszázad alatt összekuszálódott viszonyokat kell elrendezni, jó fél évszázad mulasztásának következményeit áthidalni, és a gazdasági követelmények kialakításával párhuzamosan megtalálni a Habsburg-dinasztia érdekszférájában is a járható utat. Az első kísérlet erre teljes kudarcba fulladt. Thököly próbálta meg, több ízben is. Mintegy 20 ezer főnyi hadseregével akart átállni a Szent Liga oldalára. Tárgyalásai, ajánlatai egyértelműen bizonyítják, hogy egyik legfőbb feltétele volt hadseregét együtt tartva, - mint magyar milíciát - tisztjei parancsnoksága alatt őrizhesse meg. Az 1684—1686. évi bécsi reformtervekről keveset tudunk. A végvári rendszer felsőbb tisztikarából néhányan a császári hadsereg főtisztjei lettek. Többen a császári hadsereg területi keretei között szerveztek magyar ezrede- ket. Thököly átállt ezredeit ugyancsak a császári hadtest kötelékébe kapcsolták. Valószínű, hogy a birodalmi ezredek emberveszteségeit az országban magyar hadinéppel töltötték fel. A magyar katonaság helyzetét sem oldották meg, és ez, mint láttuk, súlyos következményekkel járt. A nádor 1687 elején készített egy javaslatot. Ez került volna a pozsonyi országgyűlés elé, de amint Iványi Emma tisztázta, ott csak megemlítették, és nem tárgyalták a nádori hadügyi tervezetet. A kor államtudományi felfogását és politikai gyakorlatát ismerve, nem is tárgyalhattak róla érdemben, ha csak a katonaság ügyével foglalkozott. A rendek éppen úgy tudták, mint a bécsi kormányférfiak, hogy a militaria-t nem lehet megoldani a gazdaság, a politika, közigazgatás kérdéseitől elválasztva. A mechanikus világképnek megfelelően, a kor felfogása szerint, az országok, államok úgy működnek, mint az óraművek, vagy a vízihajtásos szerkezetek. Az ökonómia, militaria, politika és a művelődés területét is magában foglaló ekléziasztika között okozati összefüggés van, mint a fogaskerekek kell, hogy illeszkedjenek egymáshoz. A kor politikusai, császáriak és magyarok egyaránt az elit tagjai, művelt emberek, Machiavelli, Grotius, Bodin, sőt Puffendorf és a kameralisták műveivel, vagy az ő elveiket tartalmazó más művekkel felfegyverkezve vágtak neki, hogy megtervezzék, megszerkesz- szék a visszafoglalt Magyarország jövőjét. így helyeződött át a magyar haderő ügye az országgyűlésről a bizottságok asztalára. À több mint félszáz tervezet közül a magyar történetírás csak elenyésző hányadot tart számon. Nyilván ezek a legfontosabbak. Számunkra most az a lényeg, hogy a legfontosabb ismert tervezetek - a nádori bizottság 1687-88. évi tervezetétől kezdve, Fra Angelo Gabriele de Nizza tervezetéig - egytől egyig már országos, vagy birodalmi összefüggésben a gazdasággal, politikával és más területekkel együtt rendezik a magyar hadügyet. Érdekek sokaságát kellett egyeztetni. Elegendő felütnünk például a vármegyék előterjesztéseit. Több javaslatuk van az állam16
