Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

R. Várkonyi Ágnes: 1687 és az érdekegyeztetés stratégiái

gazdaság működőképességére, nem egy közülük Kollonics tervezetében mint modern követelmény kapott értékelést. Látnunk kell azonban minden elfogultság nélkül vizsgálva ezeket a terveket, hogy súlyos érdekek ütköztek meg. Országos és egyéni érdekek szintjén egyaránt. Jól megvilágítja a lényeget egy kevéssé ismert eset. Nem sokkal a nagyharsányi győzelem után az Udvari Kamara egy alacsony beosztású tisztviselője a Duna menti helységek, gyakorlatilag Visegrád, Jászberény, Mohács, Tolna, Dárda körzetébe tartozó helységek jövedelmeit összeírva, azt a megbízatását túllépő javaslatot tette, hogy a Duna menti egykori török őrhelyeket németekkel kell betelepíteni. Mégpedig minél gyorsabban, mert - és ez a lényeg - várható, hogy mielőbb a győri és a komáromi magyar katonák fogják elfoglalni maguknak.28 Komoly nehézségeket okozott a földesúri és a kamarai érdek egyeztetése a hadsereg érdekeivel, birodalmi szinten is. Az 1687-88. évi országgyűlés 160 osztrák arisztokratának, főtisztnek, hadikomisszariusnak adott idigenatust, általában a visszafoglalt területeken kaptak földbirtokot elmaradt fizetésük fejében, s tudták, a birtok munkaerő nélkül holt érték.

Befejezésül a tervezetek néhány vonásáról és a végső döntésről szólok. Még az alapelvekben és az országos érdekek szintjén a legszélsőségesebben eltérő tervezetek között is sok az átfedés. így például az ipar és a kereskedelem fejlesztését a magyar projektumok és Kollonics Einrichtungswerk-je egyaránt fontosnak tekinti. Angelo Gabrielis tervezete a leginkább elfogult, szerinte nemcsak a magyar nemesség, hanem a városok is teljesen megbízhatatlanok, de a hadsereg tagjainak ő is ugyanolyan szigorúan tiltana minden polgári foglalkozást, mint ahogy Esterházy harmadik, 1688. szeptemberi tervezete is kiköti: a katonaság ne műveljen földet, ne kereskedjen, csak szigorúan fizetésből éljen. Kollonics tervezetének a „militaria”-t című fejezetét nagyrészt még Montecuccoli és az 1672. évi Gubernium instructiója alapján dolgozta ki. őt főleg a katonaság ellátása és a kamarai birtokok s az adózók védelme érdekli. Esterházy több javaslatot is készített. Az 1688 áprilisában elkészült Magyar Einrichtungswerk után a király felszólítására 1688 őszén újabb projektumot adott be, majd 1690-ben ismét készített egy drámai hangvételű Opinio-t.29 Úgy látta, hogy a magyar haderő mielőbbi megszervezésével segítenének más országos bajokon is. A mintegy 10-14-18 ezer főnyi magyar hadsereget az adóból véli eltarthatónak úgy, hogy a nemesek és a főrendek is adózzanak. Az állandó hadsereg hármas feladatkörével számol: határvédelem, belső rendfenntartás és harctéri csapatszolgálat. Javasolja, hogy a végvári vonalat a végvári katonasággal együtt az ország déli részére helyezzék át. Figyelmét nem kerüli el a hadsereg etnikai összetétele sem. Magyarok, németek, horvátok megfelelő arányban szolgáljanak, de mindegyik a maga nemzetének megfelelő tisztikar és főtisztikar parancsnoksága alatt. Felfogásában a magyar hadsereg fogalma nem azt fejezi ki, hogy csak magyarok alkotnák. A magyar hadsereg a korszak magyar politikusainak felfogásában intézmény, a Királyság, Magyarország hadi ereje. Testületi egység, és ebben az értelemben magyar. Az alapvető különbség is abban van a tervezetek között, hogy ezt az intézményt vinnék tovább megújítva, vagy teljesen eltörölnék.

Angelo Gabrielis egyáltalán nem számol a Habsburg-magyar kompromisz17