Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
Bálintné Mikes Katalin KECSKEMÉT A SEREGEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN Kecskemét a Duna-Tisza közi homokhátságon helyezkedik el, a két folyó között áthaladó ősi kereskedelmi utak kereszteződésében. Kialakulását, növekedését ez tette lehetővé. Itt halad át a ma is egyik fő közlekedési útvonalnak számító, a Balkánt Észak-Európával, Pest-Budát Szegeddel összekötő országút. E két fontos helység között Kecskemét a felezőponton áll, s így nagyon fontos megálló, pihenőhely lehetett. A kelet-nyugati irányú, Erdélyből Áradon, Csongrádon át vezető út Kecskemétnél csatlakozik az előzőhöz, de fontos útvonalak vezettek innen a Dunántúlra (Nyugat-Európába) a solt-dunaföld- vári és ráckevei dunai átkelőhelyeken keresztül is. Kecskemét már a 15. században széles körű önkormányzattal rendelkező oppidum volt. Zsigmond 1423-ban említette bíráit, esküdteit és más polgárait.1 1439-ben a királynék uradalmához tartozó mezővárost Erzsébet királyné elzálogosította, s ettől kezdve magán-földesurak kezén maradt.2 A mohácsi csatát követően a törökök végigpusztították az ország területét, de állandó jelleggel csak Buda elfoglalása után rendezkedtek be. Kecskemét a budai szandzsák kerületi székhelye lett, és török kádit állítottak az élére. 1565-ig a mindenkori budai pasa szolgálati birtokához tartozott, majd szultáni hászbirtokká nyilvánították, és a korábbinál jóval magasabb, majdnem négyszeres adóval sújtották, de ezt már nem a török adószedők, hanem a város tanácsa szedte be a lakosoktól.3 Egyike volt az akkori Pest-Pilis-Solt vármegye legnagyobb helységeinek, amit a török deftereken kívül a megyei adónyilvántartások is igazolnak.4 Említésre méltó, hogy Kecskemét 20 malom után adózott, ugyanakkor Pest 22, Buda 20, Nagykőrös 3, Cegléd 11 után. A fő megélhetési forrás az állattenyésztés volt, a közismert marhatartáson kívül a méhészkedés, juh- és lótenyésztés is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Elsősorban a rideg állattartás céljaira szolgáltak a bérelt puszták, ez időben 10-ről tudunk. A puszták szénatermésükkel és némelyik gabonatermésével is hasznot hajtott a városiaknak. Vagyonuk alapja azonban a marhakereskedelem volt. Ekkortájt Magyarországról Bécsbe évente kb. 60 000 marhát hajtottak, ebből évi átlagban 6-8 ezerre becsülhető a kecskeméti tőzsérek által elvámoltatott marhák száma. A 16. század a reformáció évszázada. Kecskeméten először Luther tanai terjedtek el, 1567 után azonban a kálvinizmus mellett tettek hitet, de Nagykőrössel és Kiskunhalassal szemben itt jelentős számban maradtak katolikusok is. 1564-ig közösen használták a „Barátok templomát”-t, akkor megállapodtak, hogy a reformátusok annak udvarán külön fatemplomot építenek maguknak. A két templom 1678-ban leégett, ezután, 1680-1683 között épült a reformátusok kőtemploma.5 A 15 éves háború alatt a tatárok az egész Duna-Tisza közét végigpusztították.6 III. Mohamed szultán oklevele szerint Kecskeméten 580 házból 327, Kőrösön 180 házból 100, Cegléden 150-ből 80 maradt meg, a lakosok pedig 111
