Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon - Heves, Külső-Szolnok, Borsod vármegyék és a Jászság

Sáros András Miklós rajza

A jászberényi kolostorerőd és a palánkvár térképi ábrázolása részben Mikovinyi Sámuelnek a XVIII. század első évtizedeiben (1735 ?),162 valamint Bedekovich Lőrincnek, a Jászság jeles mérnökének Fodor Ferenc által még ismert, 1791-ben készült kéziratos térképe163 alapján válik lehetségessé.

A jászberényi török erődítmény a Zagyva és a Csinosa vize közötti zugban állott. A centrumában a ferences kolostor és templom, valamint a temető és a nagy kiterjedésű kolostorkert helyezkedett el. Dél és kivált kelet felé széles sávban a Zagyva folyó és ingoványos, mocsaras, át járhatatlan melléke övezte. Valószínűleg délről e természetes védelem mellett valamelyes palánkfal is biztosította. Észak felől, a templom előtt mintegy 55-60 m-nyire, kb. 350 m hosz- szúságban, három szögletén egy-egy körbástyával megerősítetten a vár palánkfala húzódott. Előtte pedig a fal teljes hosszában biztosítékul még sánc is magasodott. Az erődítmény nyugati oldalát részben a temető épített erős kerítése, részben pedig a kerítéstől az észak- nyugati szögletbástyáig terjedően palánkfal határolta.164 Az erődít46