Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
ként. Klasszikus példái a műfaj ellaposodásának és a devóció hiányának a hajból készített virágcsokrok. Bizonyíthatóan egri hölgyek által készített hajszálhímzések találhatók a Dobó István Vármúzeum gyűjteményében. Az egyiket Dombrádi Mária készítette 1843-ban (307. kat.sz.) a másikat Seyffl Josefa az 1870-es években (309. kat.sz.). A kettő közül Seyffl Josefáé az érdekesebb. A technikai szempontból rendkívül igényes kivitelű hímzés F. Eybl bécsi litográfus Bartakovics Béla egri érseket ábrázoló nyomatának tökéletes reprodukciója. A hajmunkák közül két készítmény érdemel még említést. Szendrei Gábor gyűjteményéből származik egy vágott és üvegre ragasztott hajmunka, mely a halálra való emlékezés gondolatát fogalmazza meg (308. kat.sz.). Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből került elő egy hajszálból font nyaklánc, hasonló módon hajból font keresztalakú függővel. (305. kat.sz.) * A Magyarországon található kolostormunkákat vizsgálva fölvetődik a kérdés, kik és milyen indítékokból fakadóan alkották e készítményeket. Azt, hogy milyen kultusztörténeti és hitéleti gyökerei voltak e tevékenységnek az a tematikus csoportok tárgyalásánál már kifejtésre került. Amilyen sokat tudunk a devóciós tárgyak készítésének indítékairól, annyira kevés adat áll rendelkezésünkre kolostorok és rendházak, szerzetesek és apácák pontosan datálható, névhez köthető munkájáról. Sokszor csak írásos emlékek maradtak fenn kolostormunkákat készítő rendtagokról, de tárgyakat nem tudunk az adatok mellé állítani.48 Sajátos módon írásos emlékek, adatok inkább a 17. századból ismertek, kiállításunk tárgyai viszont zömmel a 18. századból valók. Csekély azoknak a tárgyaknak a száma, melyek meghatározható névhez és kolostorhoz köthetők. Ennek oka részben a téma kevéssé kutatott állapotának tudható be, részben pedig a történelem során bekövetkezett több olyan cezúrának, mely nem szolgálta a szakrális tárgyak és a rendi levéltárak megmaradását. Az első nagy vízválasztó a magyarországi kolostormunkák készülésének történetében a felvilágosodással közel egy időben jelentkező, jozefinista egyházpolitika időszaka, mely a szemlélődő szerzetesrendek radikális feloszlatását hozta magával. A feloszlatott rendházakból rengeteg tárgy szóródott szét ezen időszakban. II. József rendeletéi kihatottak a templomi díszek további létére is.49 Eltiltatta az oltárak kivilágítását, a szentekhez nem illő ruhák és fogadalmi tárgyak elhelyezését. Szabályozta az ereklyék 65
