Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
tiszteletét és megtiltotta a céhzászlók vitelét körmenetek alkalmával stb.50 Azok a tárgyak, melyek átvészelték a 19. század és századunk háborúit, világégéseit, azok nagy része is elpusztult, mert sokáig alantas esztétikai megnyilvánulásoknak, dilettáns munkáknak tartották őket. A második világháború után a szerzetesrendek teljes felszámolása, a rendi levéltárak anyagában és a szakrális tárgyakban a már amúgy is jelentős hiányokat csak tovább fokozta. Ilyen történelmi előzmények után, e kiállítás rendezőinek is nagy meglepetést okozott a mai Magyarország területén található kolostormunkák nagy száma, s nemzetközi összehasonlítást is kiálló minősége. E tényt az itt fölvonultatott közel 300 darab devóciós tárgy egyértelműen igazolja. Szinte sztereotip módon következik az összegyűjtött anyagot szemlélve a kérdés: magyar rendtagok készítették-e ezeket a portékákat? A devóciós tárgyak ikonográfiái és stilisztikai vizsgálata erős német és osztrák hatásról árulkodik, de ha a magyar rendházak alapítóleveleit és benépesülésük mikéntjét elemezzük akkor is hasonló befolyás mutatható ki. Magyarországon meglehetősen ritka az olyan rendház, mint a kolozsvári Szt. Erzsébet harmadrendi apácaklastrom, melyet alapítója Felvinczi Klára 1733-ban kelt végrendeletében arra kötelez, hogy .......hagyom erős kötelezettség és á tok alatt, hogy semmi nemzetből való személyt igaz született magyarnál egyebet abba be ne vegyenek.”51 Sokkal jellemzőbb az ugyancsak Kolozsvárott lévő orsolyiták klastromának helyzete a 19. század közepén. Haynald Lajos erdélyi püspök a bajorországi Landshut városának orsolya-szűzei közül hív új főnököt Oberdörfer Raffaellát, segédül pedig Schuller Borgiát. Ugyaninnen és Insbruckból hív még apácákat, s így alakul ki a rendház tagjainak sajátos származási összetétele.52 Akad itt bajor, szász, magyar és osztrák rendtag is. A klarisszák rendjéről tudjuk, hogy e szerzet tagjai a legmagasabb főúri rendhez tartoztak és ezért ,,magyar apácáknak” nevezték őket.53 Azonban nemcsak a magyar főúri rendek és a polgárság soraiban lehetünk tanúi etnikai keveredésnek, a főként osztrák, német kulturális befolyásnak, hanem a rendházakban is. A ma Magyarországon található devóciós tárgyakról kideríteni magyar munkák-e vagy sem, szinte lehetetlen, de témánk európai összefüggéseinek ismeretében ez nem is tűnik lényeges kérdésnek. Nem annyira a téma nemzeti sajátosságok szerinti elhatárolása (ha vannak ilyenek) hanem az egységes kultusz, a devóció diktálta díszítő és dekoráló kedv hatására készült tárgyak európai összefüggéseinek megál66
