Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

lapítása, kiderítése lehet elsődleges célunk. Nem szorul bizonyításra, hogy magyar területeken is több évszázadon át virágzott a relikvia- és szentkép- kultusz eredményeként a devóciós tárgykészítés, s a hétköznapok kultúráját mélyen átitatták az e tárgyakhoz tapadó képzetek.

JEGYZETEK

1 Némethy Lajos (1840 — 1917) és Csatkai Endre végeztek elsőként Magyarországon, úttörő

jellegű gyűjtő és feldolgozó munkát a kis ájtatosképek témakörében. Az Európában folyó kutatásokkal szinte egy időben, Csatkai Endre már 1941-ben dolgozott a magyarországi kis ájtatossági képek corpusán (Liszt Ferenc Múzeum Ltsz.: 437) Bálint Sándor (1904 1980)

a hazai szakrális néprajzkutatás legnagyobb alakja gyűjtéseivel és publikációival jelentősen hozzájárult e terület ismertté válásához. A nagy elődök magasszínvonalű munkájának méltó folytatói: Varga Zsuzsa aki a Néprajzi Múzeumban végzett ilyen irányú gyűjtést és kutatást, valamint Szilárdfy Zoltán aki — e kötet szerzői között is szerepel — a magyar szakrális barokk művészet főként ikonográfiái kutatásában tűnt ki. Barokk szentképek Magyar- országon (Bp. 1984) c. könyve eddigi eredményeinek kiváló összegzése. Szilárdfy Zoltán azonban nemcsak kutatója, hanem a barokk szakrális művészet egyik legnagyobb hazai gyűjtője is. Az általa gyűjtött apácamunka kollekciót vásárolta meg 1983-ban a Dobó István Vármúzeum, s így ma ez az egyik legjelentősebb ilyen irányú gyűjtemény a hazai múzeumokban.

2 Szent ereklyék szétdarabolására és kisebb darabjainak, külön történő díszítésére hazai emlékeink között szép példa a mosonmagyaróvári volt kapucinus templomban őrzött Szt. Christina katakombaszent földíszített egészalakos relikviája és a templom plébániájáról kiállításunkba került ereklyetartós poliondíszítésű apácamunka. Ennek közepén aranyozott papír-roulé technikával ereklyetartó ötvösmunkát stilizáló motívum centrumában, tüllbe csomagolva, pergamen feliratszalaggal ellátva Szt. Christina ereklyéjének kis csontdarabkája látható. A díszítés technikáját alapulvéve föltehetően ez az apácamunka is Rómában készült és a szent földíszített ereklyéjével együtt érkezett (v.ö. Knapp É. és Tüskés G. tanulmányával.).

3 Az egri Fájdalmas Szűz temetőkápolna mellékoltárán látható két oltárpiramis feltehetően az egri Rókus kápolnából került jelenlegi helyére. 1943-as leltárak még itt említenek ,,két db. deszkából készült ereklyetartót Szt. Demeter és Szt. Urbán ereklyéjével. Egri Érseki Levéltár 3734/1943

4 A volt minorita templom Szt. Flórián és Szt. József oltárán lévő ereklyetartók az oltárak 1827-es leégése után kerültek jelenlegi helyükre, föltehetően a főoltárról több hasonló faragású gyertyatartóval együtt. Voit Pál: Heves megye műemlékei, Bp. 1972 II.

5 Voit Pál: i.m. II. 543.

6 Az igazoló okiratok szerint a szárakba foglalt ereklyéket 1762 és 1783 között adták ki Rómában. A Szent Kereszt ereklyét legutoljára 1783-ban, így arra következtethetünk, hogy a feszület ez után készülhetett.

7 Díszítésnek stílusa feltűnő hasonlatosságot mutat Szt. Christina és Szt. Augustus Rómában felékesített ereklyéivel.

67