Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
A viaszmunkák egyik legelterjedtebb fajtája az Agnus Dei viaszmedál. Ezeket a 8. század óta készülő különböző méretű, ovális, ritkábban körformájú, érmékre emlékeztető kétoldalas viaszlapocskákat mint szent ereklyéket tisztelték. VI. Kelemen pápa idején (1342 — 1352) már csak a pápa kizárólagos joga volt, az igen keresett „szent viasz” szétosztása. V. Márton pápa (1417 — 1431) alkotta meg azt a pápai privilégiumot, hogy ő saját maga szentelhesse meg az Agnus Dei-két. 1608 óta a cisztereciek római „Santa Croce in Gerusalemme” kolostorának kizárólagos joga viasz Agnus Dei k készítése.35 1752-ben XIV. Benedek pápa ( 1740— 1758) rendeletére megjelent egy nyomtatott formula, mely rendezte az Agnus Dei-k körüli szabálytalan állapotokat, közölte készítésük módját, megmagyarázta hatásukat és használatuk gyakorlatát36 Ezzel az egyház, mintegy véglegesnek tekintette az Agnus Dei-k, kvázi ereklyeként való tiszteletét. Az Agnus Dei-k helyi kultuszgyakorlatára világít rá, hogy az egri Érseki Levéltárban is őriznek egy fametszetes nyomtatott lapot, mely az említett 1752-es pápai rendelet Bécsben kiadott hiteles mása. (111. kép) Készítésük szabályai közé tartozik, hogy a pápa minden hetedik évben a húsvéti gyertya maradványaiból szentelte meg az Agnus Dei viaszokat és Húsvét után Fehérvasárnap személyesen szétosztotta.37 Agnus Dei-két adtak ki még ezenkívül, rendkívüli esztendőkben is. így például jubileumi években és más egyház- politikai szempontból fontos időszakokban; háborúsveszély esetén, nagy pestisjárványok idején stb. Az Agnus Dei viasz oltalmazó eszköz volt a betegségekkel, tűzvésszel, villámcsapással, árvízzel és más természeti katasztrófákkal, valamint minden fegyegető veszéllyel szemben. Svájcban és német területeken a parasztok az istállókba függesztették a marhabetegségek elhárítására. De oltalmazó eszköznek tekintették a hamis eskü és a hamis tanúval szemben is, és általában véderőt tulajdonítottak neki a gonosz ellen. Úgy vélték, hogy az anyákat egészséges magzat kihordásához és könnyű szüléshez segíti. Ezért sokszor ötvösművű foglalatban, nyakbaakasztható amulettként is hordták. Zalka János szerint, leginkább a nagyszombaton megkereszteltek szokták e viaszképet nyakukon hordozni. A 18. században pedig a pécsi jezsuita misszió hatására az Agnus Dei nyakéremként való viselése egész Baranyában elterjedt.38 62
