Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon
VIRÁGKOSZORÚS POLIONDÍSZÍTÉSÜ APÁCAMUNKÁK A szentképek és ereklyék díszítésénél szívesen alkalmazták az apácák sajátos művészi technikájukat, az ún. poliondíszítést. (A polion kifejezés és a virágkoszorús dísz eredetéről lásd Szilárdfy Z. itt megjelent tanulmányát!)28 Rendszerint kis ájtatosképek dekorálásánál mutatták be igazán mire képesek e technikával. Szentképek fölhasználásával, valamint ereklyék és feliratszalagok együttes használatával a kolostorokban megteremtették az ún. apácamunkák klasszikus archetípusát. Ha a magyar textilművészet későreneszánsz és barokk fémszálas hímzéseit szemügyrevesszük, kétségtelennek látszik, hogy az Itáliából és a Németalföldről — német és osztrák közvetítéssel — érkező polion technika nem volt idegen a hazai kézimunka gyakorlattól. Az apácamunkák dekorjai jól illeszkednek a 17. és a 18. századi Európában általánosan kedvelt kézimunka divat jelenségeinek körébe. A polion technika mellett sokszor alkalmazták a hímzett kereteket is. Ilyen típusú hazai emlékeink között ismerünk önálló kép jellegű kompozíciókat és alkalmazott díszként funkciónálókat is. A hímzett keretdíszítésű, önálló kompozíciók legszebb darabjai az Iparművészeti Múzeum textil gyűjteményében találhatók (72 — 74. kép). A kiállítás anyagában ez a kollekció teljes számban szerepel. Az egri múzeum tulajdonában is van néhány kiváló minőségű hímzett keretű — közepén pergamen miniatűrrel ellátott — apácamunka (75— 76. kép).21 Alkalmazott díszként funkcionáló, hímzett szegélyű kolostormunkák a nagycenki Széchenyi kastély egyik barokk szekreteréről ismertek. A feltehetően a győri orsolyitáktól Nagy- cenkre került 18. századi szekretert díszíti két ilyen típusú apácamunka (77. kép) 72 55
