Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon
lés szerinti korhű római katonai egyenruhába öltöztetett szent a vértanúság szimbólumaival ellátva mint ,,Krisztus katonája” jelenik meg, amint kinyújtott kézzel és lábbal a hátán fekszik, vagy féloldalt fordulva egyik kezével a fejét támasztja, a másikkal pedig pálmaágat tart. Ebben az erek lyecsoportban a csontok láttatásának mértéke, illetve a díszítés módja szerint három fő típust tudunk megkülönböztetni. Az első típusba azok az ereklyék tartoznak, amelyeknél az összeállítók a csontok minél teljesebb láttatására törekedtek, a díszítés itt mintegy a csontváz kiemelését szolgálja. A bemutatást itt is célszerű az egyes ereklyék egymás mellé állításával végezni. A katakombaszentek fejét minden esetben laza szövésű tüllfátyol borítja, a fej egyetlen dísze rendszerint a különbözőképpen kialakított babérkoszorú. A díszítéstípus egyik legigényesebb megvalósulása a pécsi Szt. Faus- tinus ereklyén tanulmányozható. Babérkoszorújának széles, pajzsalakú leveleit legyezőmintás aranycsipke szegélyezi, amire apró gyöngyöket és ékköveket erősítettek. A koszorú a homlok közepén, felfűzött gyöngyökből és ékkövekből összeállított csokorral záródik (16. kép). Vállát aranyszínű selyemből szabott, piros, kék, zöld virágokkal és levelekkel hímzett palást borítja, melynek szélét gyöngyökkel dúsított, egymással szembefordított legyezőmintás aranycsipke szegélyezi. A bordacsontokat kettős sorban, piros alapon, hasonló aranycsipke borítja, a csontok közti helyet is ez tölti ki. Az alsótestet a derékra erősített, combközépig érő szoknyaszerű ruhadarab fedi, amit a palásttal azonos mintázatú, ezüstszállal átszőtt selyemből készítettek és hasonló módon díszítettek. A végtagok csontjai, a kar és a láb körvonalait követő, legyezőmintás fémcsipkével szegélyezett, felül nyitott selyemborításban nyugszanak. Ezt a borítást az ízületeknél és a hosz- szabb csontok néhány pontján keresztirányú fémcsipke illetve fémszállal átszőtt piros selyemcsokor fogja össze (17. kép). A jobb kéz a test mellett, a bal kéz könyökben meghajlítva a derékon nyugszik. Az aranyborítású, aranyszállal szegélyezett pálmaágat a bal kéz könyökhajlatában helyezték el. A kézfejen az ujjperceket az ízületeknél gyöngysorral díszített aranycsipke fogja körül, az ujjak végén ugyancsak aranycsipke borítás. A típus másik példája, a zalaszentgróti Szt. Innoncentius feje bársony - párnán nyugszik, a fejet övező koszorú sűrűn egymás mellé illesztett, hosszúkás levelekből áll, a levelek szélét fémszálas hímzés keretezi. A vállon fémszállal átszőtt, virágmintás selyempalást, alatta fémszállal csíkosán szőtt muszlin zubbony, mindkét ruhadarab szélét csipkedísz szegélyezi. 33
