Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon

lés szerinti korhű római katonai egyenruhába öltöztetett szent a vértanú­ság szimbólumaival ellátva mint ,,Krisztus katonája” jelenik meg, amint kinyújtott kézzel és lábbal a hátán fekszik, vagy féloldalt fordulva egyik kezével a fejét támasztja, a másikkal pedig pálmaágat tart. Ebben az erek lyecsoportban a csontok láttatásának mértéke, illetve a díszítés módja sze­rint három fő típust tudunk megkülönböztetni. Az első típusba azok az ereklyék tartoznak, amelyeknél az összeállítók a csontok minél teljesebb láttatására törekedtek, a díszítés itt mintegy a csontváz kiemelését szolgál­ja. A bemutatást itt is célszerű az egyes ereklyék egymás mellé állításával végezni. A katakombaszentek fejét minden esetben laza szövésű tüllfátyol borít­ja, a fej egyetlen dísze rendszerint a különbözőképpen kialakított babérko­szorú. A díszítéstípus egyik legigényesebb megvalósulása a pécsi Szt. Faus- tinus ereklyén tanulmányozható. Babérkoszorújának széles, pajzsalakú le­veleit legyezőmintás aranycsipke szegélyezi, amire apró gyöngyöket és ék­köveket erősítettek. A koszorú a homlok közepén, felfűzött gyöngyökből és ékkövekből összeállított csokorral záródik (16. kép). Vállát aranyszínű se­lyemből szabott, piros, kék, zöld virágokkal és levelekkel hímzett palást borítja, melynek szélét gyöngyökkel dúsított, egymással szembefordított legyezőmintás aranycsipke szegélyezi. A bordacsontokat kettős sorban, pi­ros alapon, hasonló aranycsipke borítja, a csontok közti helyet is ez tölti ki. Az alsótestet a derékra erősített, combközépig érő szoknyaszerű ruha­darab fedi, amit a palásttal azonos mintázatú, ezüstszállal átszőtt selyemből készítettek és hasonló módon díszítettek. A végtagok csontjai, a kar és a láb körvonalait követő, legyezőmintás fémcsipkével szegélyezett, felül nyi­tott selyemborításban nyugszanak. Ezt a borítást az ízületeknél és a hosz- szabb csontok néhány pontján keresztirányú fémcsipke illetve fémszállal átszőtt piros selyemcsokor fogja össze (17. kép). A jobb kéz a test mellett, a bal kéz könyökben meghajlítva a derékon nyugszik. Az aranyborítású, aranyszállal szegélyezett pálmaágat a bal kéz könyökhajlatában helyezték el. A kézfejen az ujjperceket az ízületeknél gyöngysorral díszített arany­csipke fogja körül, az ujjak végén ugyancsak aranycsipke borítás. A típus másik példája, a zalaszentgróti Szt. Innoncentius feje bársony - párnán nyugszik, a fejet övező koszorú sűrűn egymás mellé illesztett, hosszúkás levelekből áll, a levelek szélét fémszálas hímzés keretezi. A vál­lon fémszállal átszőtt, virágmintás selyempalást, alatta fémszállal csíkosán szőtt muszlin zubbony, mindkét ruhadarab szélét csipkedísz szegélyezi. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom