Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon
bearanyozott, négy kristályüveg táblával megerősített fa tartóba" tették.28 A homokkomáromi Szt. Félix ereklye megjelenésére vonatkozik a következő prédikáció részlet, amely az ereklye transzlációjának évében a templom egyik búcsúnapján hangzott el: ,,Ime kedves Keresztényim, ezen Mennyei Magneskö Dicsőséges Szent FELIX Martyr itten eltölttetek az óltáron, öltöztetve vagyon vörös bársonyba ; de talán ez a vörös bársony az ö égő szer et étit, avagy pedig a Kristus Jesusért ki-öntött piros Vérét fogja jelenteni, mellyre nézve is... állandó örömben és vigasságban fog élni".29 Ez a részlet a konkrét megjelenésen túl egyben már utal az ereklyék öltözetének szimbolikus jelentésére is. Inkább csak általánosságban, a végzett munka elismeréseként történik utalás a rozsnyói székesegyházba transziáit Szt. Neitus öltözékére Jordánszky Elek kanonok beszédében, amely a díszítést végző pozsonyi Szt. Erzsébet apácák templomában hangzott el az ereklye első nyilvános tiszteletre történt kitételekor: ,,Die hochwürdige Frau Oberin der Elisabet herinnen allhier, hat mit ihren Mitschwestern an der zierlichen Einfassung mit Kunst, Kenntniss und rastloser Mühe gearbeitet. . ,”.30 A szokásos díszítésmód mellett az ereklyékkel kapcsolatos magatartás megváltozására hívja fel a figyelmet a következő beszédrészlet, amely a balassagyarmati Szt. Felicianus ereklye transzlációjának száz éves évfordulója alkalmából hangzott el: ,,Az atyák arany és drágakövekkel díszítették a szentek ereklyéit, gyermekeik pedig örültségökben szélnek eresztik azokat, miután a kincsektől, melyekkel évszázadok elhalmozták, megfosztották”.31 Az ereklyék megjelenéséhez szervesen hozzátartozott az ereklyék foglalata, legtöbb esetben a már többször említett üvegfalú koporsó, amely a közvetlen vizuális kapcsolatot biztosítja a kultusz tárgya és a kultusztban résztvevők között. Ennek készítése többnyire asztalos-, üveges- és aranyozó munka volt, amivel itt részletesen nem foglalkozhatunk, a koporsó belső díszítését azonban jórészt ugyancsak az apácák végezték. így például Szt. Neitus ereklyéjének korabeli leírásából megtudjuk, hogy a szent testét a pozsonyi Szt. Erzsébet apácák ,,aranyszövet be és selyembe öltöztették, amit igazgyöngyökkel, drágakövekkel smaragdokkal és aranyrojtokkal díszítettek”, a koporsó belsejét pedig ,,aranyrojtokkal, gyöngyökkel, igazgyöngyökkel és értékes kövekkel díszítették”.32 A mosonmagyaróvári Szt. Christina testét a hitelesítő irat szerint „hajas selyemmel borított, selyemből és aranyból fűzött rojtokkal körüldíszített fa szekrénybe' helyezték.33 Mindezek az adatok az ereklyék néhány korabeli rézmetszetes ábrázolásé 30
