Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Knapp Éva - Tüskés Gábor: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba..." Feldíszített katakomba szent ereklyék Magyarországon

val34 együtt nem alkalmasak az aprólékos részletek megfigyelésére, ezért a történeti adatok áttekintése után figyelmünket fordítsuk az ereklyék mai megjelenési formája felé. Az eddigi anyaggyűjtés során a történeti Magyarország területén 23 he­lyen összesen 29 katakombaszent ereklyét találtunk, számuk ennél eredeti­leg minden bizonnyal lényegesen több lehetett.35 Ezek közül 6 különböző helyen lévő 6 ereklye a mai országhatáron kívül esik. A fennmaradó 23 ereklye közül 4 az idők során elpusztult vagy eltűnt,36 2 a díszítés szem­pontjából érdektelen,37 kettőt pedig nem sikerült megvizsgálnunk.38 így 13 különböző helyről összesen 15 ereklyéről rendelkezünk viszonylag pon­tos, a különböző díszítésmódok és technikák részletes bemutatását lehetővé tévő adatokkal. A korabeli ábrázolások és leírások néhány további ereklye esetében lehetővé teszik az ereklyéknek egyik, vagy másik díszítési típusba történő besorolását. A csontoknak az ereklyetartóban történő elhelyezése alapján az ereklyék két nagy csoportba oszthatók. Az első csoportba azok az ereklyék tartoz­nak, amelyeknél a csontokat nem állították össze egész testté, hanem a legjellegzetesebb csontokat (koponya, kar- és lábszárcsontok) kiemelve ezeket külön-külön díszítették és helyezték el az ereklyetartóban. Ennek a típusnak jellegzetes képviselői az esztergomi Szt. Clemens és Szt. Bonifa- tius ereklyék. Itt tulajdonképpen páros ereklyékről van szó, mivel az erek­lyetartók formája, a csontok belső elrendezése és díszítése egymáshoz ha­sonló. A fej a téglalapra állított, lapított trapéz keresztmetszetű ereklye­tartó közepén, kis emelvényre helyezett piros bársonypárnán nyugszik, fö­lötte felirat: Sacrum Caput et Corpus S. Bonifacii M. ” illetve ,,Sacrum Caput et Corpus S. dementis Martyris”. A bársonypárna oldalán hullám- vonalas, indás ezüstcsipke, a párna sarkain fémszállal átszőtt aranybojtok vannak. A fejet átlátszó, tüllszerű anyagba takarták, a díszeket erősítet­ték. A homlokot zöld és aranyszínű fémszálból tekercselt levelekből álló babérkoszorú övezi, amely elől a homloknál zárul. A záródás alatt Szt. Clemes homlokán sodrott aranyszálból hurkolt csokorra erősített foglalat­ban piros ékkő, a koszorú alól a homlok két oldalán gyöngyfűzés ível, ma­gát a koszorút pedig apró ékköves polion virágok díszítik (14. kép). A pár­nát tartó emelvény piros bársonyborítását aranyszálból hullámvonalban hajlított rojtozás ívei teszik kulisszaszerűvé. Ez előtt áll a szent vérét tartal­mazó feliratos kehely, melynek oldalát sodrott ezüstszálból való, spirális keretezésű levélformák borítják. Az emelvény, a párna és a fej két oldalára 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom