Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”

vagy a jezsuita festő Dániel Seeghers alkotásai nyomán vált népszerűvé ez a típus. A Szépművészeti Múzeumban őrzött Nicolas van Veerendael, Virág- füzér kő Madonna-fejjel című műve is e szakrális témájú csendéletek reprezentáns darabja. (2. kép) A gazdagon pompázó virágkoszorúval fölékesített, félköríves fülkében elhelyezett Mária-szobrot ábrázoló festmény kompozíciós sémája, kétségtelenül rokona a legjellegzetesebb apácamunka típusnak és a kép egyben a kor devóciós gyakorlatának dokumentuma is.13

A flamand festészeti gyakorlatnak és ízlésnek megfelelően készült apácamunkák közé tartozik, az — a kiállítás anyagában legkorábbra datálható műtárgy (1670 k.) melyet Gáspár Huberti (? —1684) látott el szignójával (3. kép). Huberti jeles antwerpeni rézmetsző család tagja, a cég dékánja is volt, 1684-ben bekövetkezett haláláig.14 A pergamenre nyomott szentkép, a Szt. Ignácnak tulajdonított népszerű fohászból jelenít meg egy jellemző részletet. (,,Krisztus oldalából folyó víz moss tisztára engem”)15 Az ehhez hasonló meditativ témák népszerűsége az antwerpeni Jézus Társaság működésére vezethetők vissza. A rézmetszeten az isteni megváltó baldachin sátor alatt kereszttel, mint Medicus Orbis (a Világ Orvosa) jelenik meg. Az oldalából folyó víz, az élővizek forrása (Izajás próféta jövendölése), a dézsában a szívek a megtérő embereket jelentik. Egy angyal az isteni szeretet színében, vörös ruhában, keresztvégű söprűjével „purgál- ja”, megtisztítja a szíveket. Az égből a kegyelem sugarai jelennek meg, amely az egyén megigazulásának jele. A manierista emblematikus jellegű mű, nem epikus vagy historikus ábrázolás, hanem kultuszkép. A flamand ízlésnek megfelelően, a pergamenre, selyemből lila játcintok voltak applikálva a metszet köré. (A lila játcint a megtérés időszakában, Húsvét idején virágzik!) A naturalisztikus virágdísz ellentéteként, a pergamenképet egy ezüstszálas zsinórdíszes keret övezi, meglehetősen átírt, a virágkoszorúra csak utaló ornamantikával.

Jól mutatja a miniatura művészettel való rokonságot a barokkban, az ún. kivágott szentképek (Schnittbild) dekorációja, Egy 18. századi, perga menre készült, Páduai Szt. Antalt ábrázoló kivágott szentkép virágdíszes kerete illusztrálja ezt (4. kép). Korszerűnek érezték ezt a sémát, hiszen a magasművészet reprezentáns, nagyhatású festői is nagy előszeretettel alkalmazták ezt a típusú díszítést. így ugyanez az ízlésvilág jelentkezik az apácamunkákon, saját koruk stílusával teljes összhangban.

Egy másik jellegzetes apácamunka keretdísz figyelhető meg azon a perga 20